Továbbra is blokád alatt van a Színház-és Filmművészeti Egyetem épülete, a diákok nem engedik be az új kuratórium tagjait. Upor László egy héttel elhalasztotta ugyan a tanévkezdést, de egyelőre nem látszik, hogyan indulhat majd el az oktatás az intézmény falain belül. Vidnyánszky Attila most interjút adott a Mandinernek, amelyben többek között arról beszélt, hogy néhány nappal ezelőtt, amikor leült az egyetem vezetőségével, leszögezték, hogy az a legfontosabb, hogy rendben elinduljon a tanév.

„Rákérdeztem, hogy állunk a tanárokkal, Bagossy László azt mondta, ezzel akad némi probléma a felmondások miatt. Abban állapodtunk meg, hogy a mostani vezetők – ott volt Upor László, Németh Gábor és Bagossy – majd pótolják a hiányzó tanárokat. Most mégis azzal kellett szembesülnünk, hogy

önhatalmúlag úgy döntöttek, mégsem kezdik meg a tanítást”

– mondta Vidnyánszky a lapnak. Egyébként nem próbált meg bejutni az SZFE épületébe, nem akarja provokálni a helyzetet. Kifejtette azt is, mire gondol, mikor arról van szó, hogy a nemzeti, keresztény értékrendnek is teret kellene kapnia az egyetemen. Úgy véli, amikor tanítanak, értékrendet adnak át, „de akkor lesz az egyetemen sokkal színesebb oktatás, ha abban sokféle gondolat, hit, metodika és világnézet helyet kap”.

A Nemzeti Színház igazgatója ebben az interjúban is beszélt arról, hogy a szakmai párbeszédet az akadályozza, hogy minden a politikai térben zajlik, ám ezt a diákok nem akarják látni. Szerinte az SZFE-ügy

az ellenzék számára egy szalmaszál, amibe kapaszkodni lehet, és egy történet, amelyet fel lehet építeni a politikai érdekeiknek megfelelően. Ebben pedig eszközök a diákok, tetszik vagy sem.

Vidnyánszky Attila szerint az ő szakmájukban nem volt rendszerváltás, az éppen most történik. Úgy véli, harminc – vagy ha akarja, inkább hetven – éve elfojtott gondolatok kerülnek most felszínre, mindkét oldalról.

„Számomra egészen döbbenetes és megható, ki mindenki jelzi a szolidaritását felém. Nagy öregek telefonálnak, támogatnak. Egyedül ezt nem is bírnám, ha nem éreznék ekkora társadalmi támogatottságot a hátam mögött. Ami fájó, hogy a történetek, amelyekből naponta ötöt-tízet kapok a Színművészeti elmúlt évtizedeiből, még mindig nem hangoznak el nyilvánosan, megmaradnak csupán az én e-mailjeim között, az én emlékezetemben. Még mindig nem mernek kiállni az emberek, nem szakadt át a gát” – mondta, és hozzátette: szerinte akik szakmai síkra terelnék a vitát, arra nyomást gyakorolnak.

Arról, hogy kaposvári hallgatók is kiálltak az SZFE mellett, Vidnyánszky elmondta: Kaposváron meg lehet szólalni, ahogy a Nemzeti Színházban is,

ezért senkit nem ér retorzió. Ez a különbség a két gondolkodásmód között. Mi sokkal nyitottabbak vagyunk, mint azok, akik folyamatosan a nyitottságukat hirdetik. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a Színművészetin minden diák és tanár egyetért azzal, ami most a Vas utcában zajlik? Miért nem szólalnak meg? Miért nem merik felvállalni a véleményüket? Ezek az igazán aggasztó kérdések."

A Nemzeti igazgatója nehezen bírja ezt az időszakot, de szerinte felelőssége van aziránt, hogy értékrendjével összhangban cselekvő résztvevője legyen a közéletnek. Ráadásul – mondja –, olyan háttere van, amely kötözi a sebeit, és mind a civil, mind a szakmai világból annyi támogatás érkezik felé, hogy úgy érzi, ezt muszáj végigcsinálnia.

Elképesztően erősnek érzem a hitünket

– mondta.