Mint korábban megírtuk, a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal legutóbbi ülésén derült ki, hogy a kormány úgy nyúlna bele a pedagógusképzés tartalmi szabályozásába, hogy a NAT-on és a kerettanterven túlmutató tartalmak csak nagyon indokolt esetben maradhatnak a képzési tervben, s a továbbiakban a cél az lesz, hogy a tanárok a középszintű érettségire legyenek képesek felkészíteni tanítványaikat.

A terv ellen Pilz Olivér, a 2016-os „kockásinges tüntetés” egyik arca, a Tanítanék mozgalom egyik alapítója aláírásával tett közzé több civil szervezet egy kiáltványt.

„Azt az ellentmondást, hogy egyetemre bekerülni két éve – épp e kormány újítása értelmében – már csak emelt szintű érettségivel lehet, úgy próbálják feloldani, hogy az emelt szintű érettségire felkészítő tanároknak egy plusz egyéves, nem nappali rendszerű képzésen kell majd részt venniük. Ezzel viszont a kormány is belátja, hogy a pedagógus életpályának nevezett kreálmánya megbukott, hiszen nem elég a gyakornok, pedagógus I, pedagógus II, mesterpedagógus… minősítés, ezután szükség lesz A és B kategóriás tanárokra is – tovább szalámizva a pedagógustársadalmat, súlyosbítva a szakma presztízsének további amortizációját” – olvasható a dokumentumban.

A kimondott célja az átalakításoknak az, hogy a tanároktatás követelményeinek könnyítésével több hallgató jusson el a diploma megszerzéséig – azaz csökkenjen a jelenlegi több tízszázalékos lemorzsolódás, ám Pilz Olivér szerint a képzési követelmény átszabása nem más, mint „az illiberális „kultúrharc” része!”

Az intézkedés nyilvánvalóan a minőség rovására fog menni, de a könnyebb diplomaszerzés még azt a célját sem biztos, hogy eléri, hogy több tanár kerüljön ki a rendszerből. A „Gyertek, mert így könnyű diplomát szerezni!”-felszólítás mellett a pályakezdők garantált bérminimumot alig elérő fizetése, a munkakörülmények és a pálya nehézsége miatt nem fog tömegeket motiválni.

„Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy az oktatásban tervezett bármely változtatás – és különösen az oktatási módszerek megváltoztatása – lehetetlen a tanárok és oktatók tömeges támogatása, együttműködése nélkül. Ezek hiányában az oktatási reformok nem érhetnek el áttörést. Hogy a pedagógusképzést és a tudósképzést az esetek többségében nem célszerű együtt végezni, abban egyetértünk, de hogy a tartalom legfőbb szabályzója a NAT legyen, elutasítjuk” – írja Pilz.

Szerinte a pedagógusképzésben sokkal nagyobb gond, hogy a felsőoktatási intézményekben az oktatási tevékenység másodrendű, mélyen alulfinanszírozott, alacsony presztízsű. És arról nem hallottunk, hogy ezen a finanszírozáson javítani szeretnének. De még nagyobb gond, hogy nem foglalkoznak az oktatott pedagógiai módszertan modernizálásával, egyáltalán a módszertan arányának jelentős – kreditekben is mérhető – növelésével az egyetemi évek alatt.

Végül megfogalmaz néhány kérdést az új „ötlettel” kapcsolatban:

• „Mi lesz ha, egyszer (valamikor) változik a NAT, akkor az „ezen képzett” pedagógusok mehetnek a kukába, újra vissza kell állniuk a startvonalra, mint már egyszer ez megtörtént velük az „életpályamodell” bevezetésekor?
• Mivel a NAT a középszintű érettségin a B1-es (alsó-középhaladó) szint elérését célozza meg, e terv szerint nyelvtanár lehet majd az is, aki „kicsit pötyögi” a nyelvet?
• Mikor kezdik meg a NAT alapján egy év múlva a gimnáziumokban is megjelenő (a szakképzésben pedig már évek óta bevezetett) komplex természettudomány tanítására alkalmas tanárok képzését?
• És mi lesz, ha egy „B kategóriás” tanártól a tanuló olyat merészel kérdezni, ami nincs benne a NAT-kompatibilis tankönyvében?”

A közlemény két általánosabb kérdéssel zárul:

„Merre megyünk, Magyarország?...

A te gyerekedet ki fogja tanítani???”

A kiáltványt tehát Pilz Olivér jegyzi a Tanítanék Mozgalomtól, de csatlakozott hozzá a Civil Közoktatási Platform, az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete (OFOE), a Magyartanárok Egyesülete, és a Történelemtanárok Egylete is.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: