„A bántalmazó sokszor nem veszi észre, hogy ő bántalmazó”

„Kicsit hányatott sorsú előadás: először úgy volt, hogy a Tesla Laborban lesz, a Radnóti második, azóta megszűnt játszóhelyén, aztán átkerült a Kristály Színtérre, ami szintén nem bírja ki a téli rezsit. Ez a kis hontalan előadás keresi azt a helyet, ahol otthonra lelhet” – mondta a hvg.hu-nak adott interjújában Sodró Eliza nemrég a Darázs című, az iskolai zaklatás hosszútávú hatásairól is szóló előadásról, amelyből összesen három alkalmat tűztek ki. De a nagy érdeklődésre való tekintettel most meghirdettek egy újabb előadást, így október 13. után még november 5-én is látható lesz a margitszigeti Kristály Színtéren.

Sodró Eliza: Annak, hogy néha megszólalok, egyenes következménye, hogy nem hívnak bizonyos produkciókba

Sodró Eliza ugyan gyakrabban szólal fel társadalmi ügyekben, és nem fél a politikáról sem véleményt alkotni, azért leszögezi, nem hivatásos nyíltlevélíró, hanem színész. Amikor Junior Prima Díjat kapott, őt is megkérték, hogy ne politizáljon a díjátadón. Erről az ügyről és az iskolai zaklatásról is beszélgettünk vele.

„Van, aki kamaszkori hülyeségnek látja az iskolai bullyingot, szekálást, van, akit egész életére megnyomorít, ami akkor történt vele. Ez az alapfelvetése a Darázs című drámának. (…) Két egykori osztálytársnő húsz év után újra találkozik, és valami a kezdettől fogva nincs rendben kettejük párbeszédével, egy idő után pedig kifejezetten brutális indulatok kerülnek elő, amelyek mélyén ott parázslik mindaz, ami hetedikben kettejük között történt. A brit drámaíró, Morgan Lloyd Malcolm pszichothrillerében Magyarországon a vérfagyasztó, pillanatok alatt hihetetlen átváltozásokra képes Kiss-Végh Emőke és a lepusztult, nyers egyszerűséget szokatlanul hitelesen megmutató Sodró Eliza játszanak mesterien” – írtuk az előadásról.

A Delta Produkció előadását Ördög Tamás rendezte. Sodró Eliza interjúnkban úgy fogalmazott: „A bántalmazó sokszor nem veszi észre, hogy ő bántalmazó; valószínűleg ezért is van az áldozatban duplán szégyenérzet, mert még a bántalmazó szégyenét is magára vállalja. (…) A Párnaember című darabban van egy jó rész, amit gyakran idézek, és amit a Radnóti Színházban Köles Feri mond: »Unom már, hogy mindenki a szar gyerekkorára hivatkozik, hogy igazolja a szar viselkedését. Az én apám alkoholista volt. És: alkoholista lettem? Igen, de szabad akaratomból! Nyíltan vállalom.« Szóval szerintem attól még, hogy egy helyzetben áldozat vagy, a te felelősséged, hogy egy másik helyzetben ne legyél szar arc, ne állj át a sötét oldalra. Nem mutogathatsz mindig vissza, hogy de hát velem is ez meg ez történt. Az előadásban két megküzdési stratégiát látunk: az én karakterem eltemeti a múltat és nem foglalkozik vele többé, Emőkéé pedig kétségbeesetten próbálja bizonyítani, hogy ő nem olyan, mint amilyennek a bántalmazói tartották.”

Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: