A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Cannes hagyományosan a mozifilmekről szól, de a határok elmosódását jelzi, hogy David Lynch (Twin Peaks – A visszatérés), Jane Campion (A tó tükre) vagy Olivier Assayas (Irma Vep) sorozatait is itt ünnepelhettük az előző években. Sam Levinson ugyan még messze van attól, hogy ebben a sorban emlegethessük a nevét, de az Eufória sikere miatt óriási várakozás előzte meg Az idolt. Némileg belerondít az elvárásokba, hogy a forgatásról csupa negatív hír került be a filmes sajtóba: kirúgták az eredeti női rendezőt (Amy Seimetz), szinte mindent újra kellett forgatni, és a rengeteg meztelenkedéshez állítólag toxikus légkör társult.
Ehhez képest a sorozat első epizódja felhőtlen szórakozást és bűnös élvezetet vetít előre, ami pontosan tisztában van saját nevetségességével és egyértelmű inspirációival (Britney, Miley, Madonna, Elemi ösztön vagy éppen Lily-Rose Depp édesanyja, Vanessa Paradis). A showbusiness cinikus ábrázolása vicces és egy rakás szenzációs mellékszereplőnek ad jutalomjáték lehetőséget. Lily-Rose Depp pedig nem hogy nem szégyenlős, de ritkán látott magabiztossággal és nagylelkűséggel ajándékozza meg a nézőket tökéletes testének majdnem minden porcikájával.
Lily-Rose Depp és Abel Tesfaya Az idol című sorozatban
Festival de Cannes
A problémák a férfi főszereplő, az egészen pár nappal ezelőttig a The Weeknd néven futó popsztár, Abel Tesfaya feltűnésével kezdődnek. A sorozat producereként is közreműködő énekes jóllakottnapközis-sármja egyáltalán nem alkalmas arra, hogy elhitesse a nézővel, hogy egy ördögi, manipulatív szexistennel van dolgunk. A podcastben hallható azonnali reakciónkban eljátszunk a gondolattal, hogy ki lehetett volna tökéletes erre a szerepre és találgatunk, hogy merre mehet tovább ez a felcsigázó, de egyelőre nagyon vegyes élménynek tűnő sorozat.
Varga Ferenc
Az idol első két részének megtekintése után pár órával már egy cannes-i parkban üldögéltünk a sorozat operatőrével, Rév Marcell-lel, és minden kérdésünkre megkaptuk tőle a választ. Még azt is elárulta, hogy az egyik jelenetben szándékos-e az utalás Miley Cyrus Flowers című klipjére, amit szintén ő fényképezett. Marci először az Itt vagyokkal járt Cannes-ban tizenhárom évvel ezelőtt, majd 2014-ben a szekciója fődíját elnyerő Fehér Istennel, később pedig két általa felvett film is versenyben volt: a Will Smith által méltatott Jupiter holdja 2017-ben, illetve A feleségem története tavaly előtt. Az ezekhez a premierekhez fűződő élményeiről is mesél podcastunkban.
