Jean Reno Juan Moreno y Herrera-Jiménez néven született Casablancában, andalúziai spanyol szülei a Franco-rezsim elől menekültek Marokkóba. A spanyol az anyanyelve, arabul és franciául az utcán barátaitól tanult meg. Anyját tizenkét évesen veszítette el, a család öt évvel később Franciaországba költözött.

A színészet iránt már gyerekkorában élénken érdeklődő fiú a középiskola elvégzése után katonának állt, hogy megszerezze a francia állampolgárságot. Szolgálatát Németországban töltötte, ahol kommandós kiképzésben részesült és egy különleges alakulat tagja volt.

Jean Reno 1975-ben készült portréja

AFP / Cristophel Collection / Patrick Camboulive

Leszerelése után visszatért Párizsba és beiratkozott René Simon drámaiskolájába. Kezdetben színházi fellépéseket vállalt, vándorszínészettel is próbálkozott, majd tévéjátékokban és sorozatokban szerepelt. Nevét ekkor változtatta Juanról Jeanra, Moreno vezetéknevét pedig Renóra rövidítette.

Első filmszerepét Costa-Gavras Női fény című filmjében kapta, 1979-ben. Luc Bessonnal 1981-ben a L’Avant dernier című film forgatásán dolgoztak először együtt, ettől kezdve szoros baráti és szakmai kapcsolat fűzte össze őket. Játszott az Élethalálharc, a Metró című filmjlében, majd 1988-ban A nagy kékségben. Ebben egy hallgatag mélytengeri búvárt, Enzo Molinarit formálta meg, amiért César-díjra is jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. 1990-ben újra Besson instruálta a Nikita című akciófilmben.

Az igencsak méretes, horgas orral rendelkező, marcona külsejű, de sokoldalú színésznek a vígjátékok sem jelentettek nehézséget. Szinte lubickolt a komikus jelenetekben, így a Jean-Marie Poiré rendezte Marhakonzerv-akcióban 1991-ben és a Jöttünk láttunk, visszamennénk című moziban 1993-ban, Godefroy de Montmirail gróf megformálásáért 1994-ben César-díjra jelölték a legjobb színész kategóriában. A filmnek két folytatása készült 1998-ban és 2016-ban, de ezek már nem voltak ilyen sikeresek.

A világhírnevet az 1994-ben készült Léon, a profi című thriller hozta meg számára, a szelíd lelkű, magányos bérgyilkos figurája 1995-ben meghozta második César-díj jelölését a legjobb színész kategóriában. A film, amelynek kedvéért tökéletesen megtanult angolul, megnyitotta előtte Hollywood kapuit, érdekesség, hogy ebben az alkotásban debütált az akkor 13 éves Natalie Portman.

Egyesült államokbeli karrierje 1995-ben a Francia csók című romantikus vígjáték egy kisebb szerepével indult, Meg Ryan és Kevin Kline oldalán, majd 1996-ban a Mission: Impossible Brian de Palma rendezte első részében Tom Cruise mellett remekelt. Két évvel később John Frankenheimer Ronin című filmjében Robert de Niro partnere volt. Ugyanebben az évben a Godzilla című szörnyfilmért visszamondta Smith ügynök szerepét a Mátrix című kultfilmben, amelyet a Wachowski testvérek végül Hugo Weavingre osztottak. Az egyébként gyengére sikeredett Godzilla sokak szerint egyedül Reno játékának köszönhetően lett nézhető alkotás.

Amerikai karrierje Meg Ryan partnereként indult el a Francia csók című filmben 1995-ben

AFP / Christophel Collection / Etienne George

Filmjeinek se szeri, se száma, az általa megformált karakterek rendkívül változatosak. Szerepelt a Bíbor folyók című pszicho-thrillerben, Luc Besson volt a producere és a forgatókönyvírója a 2001-es Wasabi – Mar, mint a mustár című akció-vígjátéknak. Ezt követte a romantikus Félix és Rose 2002-ben, egy évvel később a jellem- és helyzetkomikumban bővelkedő Pofa be! című akció-vígjátékban Gérard Depardieu-vel nyújtottak fergeteges alakítást.

A 2006-os év gazdag filmtermése között szerepelt A Da Vinci-kód, A rózsaszín párduc című komédia és a Flyboys – Égi lovagok című dráma. Szerepet kapott A szállítmány című, 2009-ben bemutatott akciófilmben, amelyet Antal Nimród rendezett. 2012-ben az Én, a séf című vígjátékban, 2013-ban A Csodacsapatban láthatták a mozirajongók, ebben önmagát alakította. 2016-ban a mérsékelt sikerű spanyol-amerikai koprodukcióban készült történelmi filmben, Az ígéretben jelent meg a filmvásznon.

A The Doorman című film főszerepében 2020-ban

AFP / Collection Christophel / Dragos Barbacioru

Bár az utóbbi években felröppentek a hírek visszavonulásáról, rendületlenül dolgozik. 2020-ban többek közt az Anyára várva című, a második világháború idején Dél-Franciaországban játszódó filmben és a The Doorman – Több mint portás, illetve a Gazfickók városa akciófilmekben, majd 2021-ben a Promises című drámában tűnt fel, játszott a Die Hart, a Ki ölte meg Sarát? és a Magánügylet című sorozatokban is.

A sármos és karizmatikus színésznek három házasságából hat gyermeke született, harmadik esküvőjén 2007-ben az éppen az elnökségért kampányoló Nicolas Sarkozy és a legnagyobb francia rocksztár, Johnny Hallyday voltak a tanúi. Jean Reno 1999-ben megkapta a legnagyobb francia állami elismerést, Jacques Chirac államfő a Becsületrend lovagjává ütötte.

Nyitóképünk forrása: AFP / Collection ChristopheL / Patrick Camboulive