A Magyar Nemzeti Filmalap korábbi vezérigazgatója szerint Káel megtartotta az általuk felépített rendszert, de van, amit máshogy csinálna.
Veiszer Alinda beszélgetős műsorának vendége ezen a héten Havas Ágnes producer volt, a Magyar Nemzeti Filmalap (NFI) korábbi vezérigazgatója. Ott töltött ideje alatt Andy Vajnával szorosan együtt dolgozott évekig, amit baráti kapcsolatnak nevezett. Emlékei szerint Vajna szenvedélyesen szerette Magyarországot, ahogyan Havas is, habár lett volna lehetősége, nem ment el külföldre.
Vajna halálának másnapján behívta a miniszterelnök, akit meglepett, amikor Káel Csabát ajánlotta az NFI filmügyi kormánybiztos pozíciójára. Orbán elvárása akkor az volt, hogy olyan ember kell az NFI élére, akinek van filmes tapasztalata, nemzetközi kapcsolatrendszere, vezetett már művészeti intézményt, és tud napi 12-14 órát dolgozni. Ezen a beszélgetésen jött szóba a honfoglalásról szóló film ötlete is, ám a pályázat amatőr módon volt összerakva, amire a miniszterelnök csak annyit mondott:
Ágnes, nemzeti sorskérdésekben gagyit nem támogatunk!
Káel kinevezése után Havassal együtt többeket nyugdíjba küldött, és saját embereivel töltötte fel az NFI döntőbizottságát. Havas szerint Káel megtartotta az általuk épített rendszert, bár megjegyzi, hogy rotálni kéne a döntőbizottsági tagságot, mert így mindig ugyanaz az öt ember dönt mindenről, akikből legalább hárman 60 felett járnak. A Pálfi György Toldi-film pályázat szerinte nagyon jó forgatókönyv volt, és ha ma lenne, biztos, hogy megszavazná.
A mostanában támogatott filmek szerinte valójában a magyar pozitív hősi történetekről szólnak, és történelmi filmeket ő is támogatott. Bár jelenleg a forgatókönyv-fejlesztés szinte teljesen elmarad, pedig nagyon hasznos lenne. Azt, hogy a lehetőségeket politikai alapon osztják-e, szerinte az érintettektől kell megkérdezni, ő valakiben mindig a tehetséget kereste. Ő maga sem tudja azonban, hogy egyes tehetségek, mint Herendi Gábor vagy Török Ferenc, miért nem kapnak lehetőséget.
Tovább aprítja az egykori akadémiai kutatóhálózatot a kulturális és a tudományos életben is hegemóniára törekvő kormányzat. Meglehet, hogy a humán tudományokkal foglalkozó intézetek megszűnnek, ha azokat végül valóban az ELTE-hez csatolják.
Nem minden magyar hullarabló. Maradtak még páran, akik agresszornak látják az agresszort és áldozatnak az áldozatot.
