Káel Csaba: Miért ne lehetne Orbán Viktorról is filmet csinálni?
Hiszen az angolok is forgattak már a saját koruk történelméről, lehet ezt intelligensen – mondja Káel Csaba a problémáról, hogy túl vagyunk egy ezredfordulón, és ezzel senki nem foglalkozott még filmekben. Az új filmügyi kormánybiztos hiányolja a saját, közép-európaiakra jellemző humort is, és tisztában van azzal, hogy a legtöbb fiatal most már az okostelefonján vagy az okostévéjén nézi a tartalmakat, ezért azt is sejti, lesz vita az alkotókkal, mert mindenki azt szeretné, ha moziban menne le a filmje. Havas Ágnes távozásáról, a Filmalapban történt személyi változásokról és Andy Vajna örökségéról is beszélgettünk. Interjú.
hvg.hu: Ebben az interjúban önt, mint filmügyi biztost kérdezem, mégis a Müpa vezérigazgatói irodájában beszélgetünk a Filmalap székhelye helyett.
Káel Csaba: Ebben nincs semmi meglepő, hiszen maradtam a Müpa vezérigazgatója is, és ez továbbra is fontos helyszín a mindennapjaimban. Ahogy kormánybiztosként a Filmalapnál is jelen vagyok folyamatosan, mert ez az első időszak az ideális működési modell kialakításáról szól, rengeteg találkozó és egyeztetés zajlik, azaz sokat vagyok mozgásban. A két feladatkört úgy tudom szétválasztani, hogy bizonyos napokat bizonyos intézménynek és munkakörnek szentelek. Mindkét területen kiváló csapat áll mellettem, így tudok maximálisan a feladataimra koncentrálni.
hvg.hu: Térjünk rá a Filmalapban történt személyi változásokra. A Filmalap vezérigazgatója Pál Ákos közgazdász lett, ő érkezett a szeptember végén távozott Havas Ágnes helyére. Miért gondolta, hogy jó ötlet, ha nem egy filmes szakember vezeti céget?
K. Cs.: Neki elsősorban egy gazdálkodó szervezetet kell irányítania, hiszen mi itt azért egy cégagglomerátumról beszélünk. Még Andy Vajna kezdte el integrálni a szakma különböző részeit, így a Filmalap nem csak egy szűken vett filmszakmai támogató szervezet, van itt a non-profit részen kívül több profittermelő egység is. Az MNF Zrt. alá tartozik a Filmlabor, a Filmarchívum és a Mafilm, ez utóbbi pedig már önmagában is egy eléggé combos dolog, és várhatóak is beruházások, amelyekkel foglalkozni kell. Tervbe van véve például a stúdióbővítés a fóti Mafilm-telepen, mert a jelenlegi Budapest környéki stúdiókapacitás a külföldről érkező szervizmunkák miatt teljesen lekötött. A magyar produkciók sokszor kiszorulnak a nagyobb külföldi munkák miatt, így fontos, hogy a saját, hazai produkcióink számára is legyen stúdió.
Másrészt Pál Ákos nem most csöppent bele ebbe a közegbe, hiszen a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. részéről – amely a Filmalap tulajdonosi jogait gyakorolja –, ő volt éveken keresztül a cég felügyelője, ismeri a működést.
hvg.hu: Ugyanakkor a vezérigazgató feladata az is, hogy kijelölje a döntőbizottsági tagokat, és épp ezért aggályos, ha a vezérigazgató nem filmes szakember.
K. Cs.: Természetesen konzultál velem, a döntőbizottság tagjainak meghatározása pedig egy szakmai párbeszéd eredménye. Abban abszolút konszenzus van, hogy a különböző területekről érkező DB-tagoknak más-más szempontokat kell beemelniük. A produceri, a művészeti, a gyártási, a gazdasági aspektus egyaránt fontos, hiszen azt látni kell, hogy a magyar filmszakma nemcsak a „vonal feletti” emberekből (alkotói gárda – a szerk.) áll, hanem olyan filmipari szakemberekből is, akik nélkül nincs sem magyar film, sem bérmunka-gyártás. Belőlük azonban sajnos hiány van, mert elmennek külföldi produkciókba dolgozni, pedig nekünk ugyanúgy szükségünk van a kiváló fókuszpullerre vagy a világosítóra. Több szakképzésre van hát szükség. Ezt a folyamatot Andy már elkezdte, nekünk meg tovább kell fejleszteni. Rendszerben kell látni és építeni a mozgóképipar struktúráit.
hvg.hu: Amikor Havas Ágnes távozását bejelentették, a közleményben az szerepelt, hogy Havas „teret kívánva adni az új elképzeléseknek” hagyja ott a Filmalapot. Mik ezek az elképzelések?
K. Cs.: A közép-európai koprodukciókban még hatalmas lehetőségek állnak előttünk, és a forgalmazás kapcsán is rengeteg a feladatunk, ezeken a területeken szeretnénk változtatni, fejleszteni. Lényegesen megváltoztak a filmfogyasztási szokások az elmúlt évtizedben, a változásokra a támogatói szinten kell reagálni. A történelmi filmek megpályáztatása Vajna idején kampányszerű volt: a panaszra, hogy nincs elég ilyen témájú film, gyorsan kiírtak egy történelmi filmpályázatot, de ez így sosem működik.
hvg.hu: Mindennek Havas Ágnessel az élen nem lehetett volna teret adni?
K. Cs.: Ágival tárgyaltunk, és valószínűleg fogunk is még együtt dolgozni egyéb projekteket illetően – mi azért már harminc éve ismerjük egymást –, de ő most úgy döntött, hogy nyugdíjba megy.
hvg.hu: Tehát volt arról szó, hogy ő maradjon a vezérigazgató? Felmerült, hogy folytathatná tovább?
K. Cs.: Fontosnak tartottam, hogy az igazgatóságban egy gazdasági beállítottságú vezető szemlélete megjelenjen. Pál Ákos személyében pedig egy tapasztalt, operatív vezérigazgató érkezett. Biztos vagyok benne, hogy ez a tudás segíti majd a működést és a bővítést.
hvg.hu: Azt miért érezte fontosnak, hogy szinte teljesen lecserélje a Döntőbizottságot (a régi garnitúrából egyedül a 2015-ben érkezett Kálmán András maradt – a szerk.)? Hogy a korábbi tagok inkább jól végezték a munkájukat, mint sem, azt fontos nemzetközi díjak, közönségsikerek bizonyították.
K. Cs.: A korábbi Döntőbizottságnak is rotálódtak a tagjai, azaz itt a változás, egy-egy csere organikus és természetes folyamat, erre eleve szükség is van, hiszen kéthetente kell a bizottsági ülésre körülbelül ezer oldalnyi anyagot elolvasni. A rotáció többek között abból is ered, hogy nem egyszerű döntőbizottsági tagot találni. A filmes szakemberek ugyanis dolgoznak, ahhoz pedig ragaszkodom, hogy az nem ülhet bent a bizottságban, akinek elbírálandó filmje van. Másrészt én hiszek abban, hogy időről-időre jót tesz a megújulás.
hvg.hu: Megindokolná, hogy kit miért választottak a döntéshozók közé?
K. Cs.: Fonyódi Tibor lépett be a forgatókönyvfejlesztés oldaláról, aki ebben a szakmai környezetben egy ismert és elismert ember. Pesti Ákos több fronton bizonyított. Én is dolgoztam már vele reklámfilmeken, ismerem az alaposságát. Külföldi produkciókban a gyártási és a kontroller oldalon is dolgozott. Andy Vajna nagyon jól felépítette a gazdasági alapjait a Filmalapnak, egy nagyon komoly elszámoltatási szisztéma jött létre, amelyhez érteni kell. Pesti Ákos az utóbbi időben csak ezzel foglalkozott. Kálmán Andrást is régóta ismerem, ő a forgalmazás több területén jártas, és igazság szerint nekünk a forgalmazás kérdése a nagyon lényeges. Tudni kell, hogy jó pár film készült eddig úgy, hogy azokat nem sikerült megfelelően forgalmazni.
hvg.hu: Mint például?
K. Cs.: Nem egy kiragadott, aktuális példa a lényeges, hanem az, hogy rendszerszinten hogyan tudunk még hatékonyabban működni. Gondoljunk a Macskafogóra, amely megérdemelte volna az Oscar-díjat is, de nem jutott el odáig, mert nem tudtuk jól forgalmazni. Azt gondolom, hogy minden olyan filmnek, amit támogatunk, meg kell találni a megfelelő forgalmazási felületét – ennek a struktúrának a kialakításán dolgozunk most. Andyék főleg a mozifilmgyártásra és a moziforgalmazásra koncentráltak, de a 21. században ennél tágabban kell gondolkodni. A legtöbb fiatal most már az okostelefonján vagy az okostévéjén nézi a tartalmakat.
Lesz vita az alkotókkal, mert mindenki azt szeretné, hogy moziban menjen le a filmje – van egy ilyen berögződés. Viszont egy kétszázezres nézettséget a moziban csak nagy marketingkampánnyal lehet elérni, miközben egy átlagos tévéfilmet is megnéznek két-háromszázezren úgy, hogy nincs körülötte nagy cécó.
hvg.hu: Tehát akkor lesz olyan, hogy azt mondják az alkotónak: a filmterv nagyon jó, de mozi helyett csak tévében jelenhet meg?
K. Cs.: Így van, de lehet, hogy lesz vegyes megoldás is. Előbb a fiatalokat megcélozva megy a film az okostelefonra, és ha érezzük, hogy nagy sikere van, akkor azt mondjuk, hogy mostantól megnézhetitek a filmet a moziban is. Ettől a lehetőségtől nem kell félni, mert ha van egy jó sorozat vagy filmes alkotás, amely felkerül a Netflixre vagy az HBO-ra, akkor ott ugyanúgy nyitva van a kapu a nemzetközi sikerek felé. Hadd említsem most az Örök tél című filmet, amely elhozhatja az első magyar Emmy-díjat.
hvg.hu: Az online sikerek eléréséhez lenne saját streaming szolgáltatója a Filmalapnak? A Filmarchívum digitalizált filmjei kapcsán ez az ötlet már régóta tervben van, úgy tudom.
K. Cs.: Az nem titok, hogy már zajlik a gondolkodás a streaming felületekben rejlő lehetőségekről: most vizsgáljuk a lehetséges utakat, szeretnénk megtalálni a magyar film számára legoptimálisabb megoldást és konstrukciót.
hvg.hu Korábban azt nyilatkozta, hogy tematikus pályázatokban gondolkodik. Milyen témákban várnának filmterveket?
K. Cs.: Tematikus pályázatokban is gondolkodunk, de ez csak az egyik irány. Felhívnánk a figyelmet egy-egy személyiségre, művészre, vagy magára az irodalomra. Írhatnánk ki pályázatokat például olyan filmekre, amelyek a huszadik század eleji irodalom adaptációjával foglalkoznak.
Petőfi születésének 200 éves évfordulója lesz 2023-ban, megérhet egy kört.
Iszonyatos témagazdagságban vagyunk, ennek szeretnénk teret adni, és hangsúlyozom, hogy egy-egy ilyen tematikus pályázat nem kötelezettség, hanem lehetőség.
hvg.hu: Nemrég bejelentették, hogy megalakult a Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete Kocsis Ágnes elnökletével. Ez egy érdekvédelmi szervezet, melynek elnökségi tagjai még Bereczki Csaba, Enyedi Ildikó, Schwechtje Mihály és Ujj Mészáros Károly is. Felvette már az egyesülettel a kapcsolatot?
K. Cs.: Persze. Minden szakmai szervezettel egyeztetünk vagy zajlik a tárgyalás, velük is találkoztunk már.
hvg.hu: A tévéfilmfejlesztés jelenleg az NMHH-hoz tartozik. Hogy felügyelné ezt a Filmalap?
K. Cs.: Szerintem egységesíteni kellene a két támogatási rendszert.
hvg.hu: A köztévének adott egy interjút, amelyben hangsúlyozta, hogy olyan filmekből szeretne többet látni, amelyek „rólunk szólnak”. Bevallom, nem értem ezt az elvárást, eddig is ilyen filmek készültek. Az Akik maradtak, a Rossz versek, vagy az Egy nap talán nem rólunk szólnak?
K. Cs.: De igen, ezzel nem is vitatkozom. Vannak azonban bizonyos szegmensek, amelyeken eddig nem volt akkora hangsúly, holott ott van bennük a potenciál. Tudom, hogy nagyon vegyes asszociációk tapadnak a „történelmi film” kifejezéshez, miközben csak arról van szó, hogy látjuk, hogy az európai és amerikai film- és sorozatgyártás is szívesen nyúl személyes sztorikon átszűrt történelmi témákhoz, akár a régmúlt, akár a közelmúlt történeteire gondolunk, a lehető legszínesebben értelmezve ezt a fogalmat. Ez nekünk is iránymutató lehet.
Animációs alkotásokból is elég kevés született az utóbbi időben, miközben egy nagyon tehetséges gárda van itt Magyarországon, de főleg a bérmunkákban bizonyítanak. Az ifjúsági filmek, a rajzfilmsorozatok is hiányoznak. A Mézga családot 1969-ben kezdték csinálni, és azért volt zseniális, mert rólunk szólt, a mi húgunkról, a mi testvérünkről, a mi szomszédunkról, miközben tulajdonképpen egy science-fiction is volt, csak pestiesen elgondolva.
Nagy hiánycikk továbbá a saját humorunk is. Most inkább ez a nemzetközi humor van jelen a magyar filmekben, miközben nekünk sokkal jobb humorunk van.
hvg.hu: Nem látott mostanában jó humorú kortárs magyar filmet?
K. Cs.: Nem erről van szó, de filmügyi biztosként pozitív példát sem emelnék ki a kortárs magyar filmek közül, úgyhogy inkább A tanút vagy az Isten hozta, őrnagy úr!-t mondanám. Egyedülálló, csak a közép-európaiakra jellemző a groteszknek ez a szintje. Ezt csak mi értjük, egy amerikai nem érti. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy nagyon érdekes, de már Woody Allent sem tudja egy amerikai dekódolni, ezt ő maga mondta nekem 2003-ban New Yorkban. Woody Allent Magyarországon sokkal többen értik.
hvg.hu: A tanú rendszerkritikus humorát el tudja ma képzelni? Vajon a mai magyarországi helyzettel kapcsolatban kritikus hangú filmet támogatna a jövőben a Filmalap?
K. Cs.: Ez mindig egy minőségi kérdés. A kritikusság az életnek szerves része. A fiatalok természetesen kritikusabban nézik a dolgokat, ez a lázadás kora. A filmművészteben rengeteg példa van a rendszerkritikusságra a klasszikus angol If... című filmtől kezdve a Megáll az időig.
hvg.hu: A Döntőbizottság új összetételét nézve – Fonyódi Tibor eddig történelmi filmeken dolgozott, és első munkája az Árpád népe című előadás felvétele volt, Lukácsy György, helyettes tag, pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett esztétaként, részt vett a jezsuita rend felnőttképzési intézetének képzésén, Csíksomlyói passió címmel könyvet szerkesztett – nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a keresztény kultúrkör történelmi témáit preferálni fogják a jövőben a Filmalapnál.
K. Cs.: Ezt rosszul feltételezi. Nincs értelme semmilyen irányba elbillenni, pont az a szándék, hogy minél szélesebb skálán mozogjon a magyar mozgóképkultúra.
hvg.hu: A Hunyadi-filmet végleg temethetjük, vagy elő fog még kerülni?
K. Cs.: Ezt már az előző döntőbizottság levette a napirendről, nem gondolom, hogy ezzel a filmtervvel nekünk még bármit is foglalkozni kellene. Ettől függetlenül a Hunyadi-téma nagyon izgalmas, ha áthelyeznénk az egész történetet Angliába, akkor ott már biztos csináltak volna vagy húsz filmet belőle, ahogy azt a Robin Hooddal is tették. De VIII. Henrikről, a Tudorokról vagy Jane Austen regényeiről is hány bőrt lehúztak már! Az emberek szeretik a kosztümös filmeket, sorozatokat, de nemcsak a régi korokból lehetne meríteni, hanem a saját korunkból, vagy az azt közvetlenül megelőző időszakból is.
hvg.hu: Úgy érti, hogy 20. századi történetekből kellene többet filmre vinni?
K. Cs.: Vagy 21. századiakból. Túl vagyunk egy ezredfordulón, és ezzel senki nem foglalkozott még filmekben. De Magyarország is dúskál az izgalmas korszakokban és karakterekben. Mondok egy példát. Alma Mahlert istenítjük (író, zeneszerző, Gustav Mahler felesége volt – a szerk.), de nekünk is volt egy Alma Mahlerünk, úgy hívták, hogy Csinszka, és rendkívül izgalmas élete volt – nem véletlen, hogy mostanában egyre többet is foglalkoznak vele.
Aztán nem szól az első világháborúról vagy a kataklizmájáról sem egy olyan magyar film, amelyben átéreznénk, hogy lelkes emberek elmennek a háborúba, és körülbelül két hét múlva már nincs bennük más, csak a kétségbeesés. Ugyanígy nincs alaposan feldolgozva 1956 sem.
Nem nagy történelmi tablókat hiányolok, hanem olyan alkotásokat, amelyek sorsokról szólnak, szüleink, nagyszüleink sztorijairól.
hvg.hu: 1994-től 1998-ig kampányvideókat csinált a Fidesznek. Azt el tudja képzelni, hogy mondjuk, az első Fidesz-kormány megalakulásáról az ön anyagainak segítségével valaki sorozatot gyártson?
K. Cs.: Abszolút. Az angolok a saját koruk történelméről is csinálnak filmet, forgattak már Erzsébet királynőről vagy Tony Blairről is. Iszonyatosan intelligensen nyúltak a témához, a személyiségi jogokat tiszteletben tartva, szakmailag felkészülten, így nem voltak sértők még akkor sem, ha esetleg a filmkészítők más politikai véleményen voltak.
hvg.hu: Akkor Orbán Viktorról is készülhetne ilyen.
K. Cs.: Persze, miért ne lehetne ilyen filmet csinálni?
hvg.hu: Ha valaki rendszerváltásról szeretne forgatni, akkor milyen támpontokat adna, mit javasolna, hogy közelítse meg az illető a témát?
K. Cs.: Én is sokat gondolkodtam ezen korábban. A rendszerváltás ugyanis életem legnagyobb élménye volt. Elképesztően izgalmas alapanyag, de szerintem itt sincs tökéletes recept vagy követendő tanács. A saját nézőpont, az elmélyült kutatómunka és a személyes kapcsolódás teszi majd erőssé az erről készülő filmeket is.
Megjegyzés: A Káel Csabáról készült fotók még az interjú előtt, nem a Müpa irodájában készültek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
