Törőcsik Marinak sosem kellett nélkülöznie a közönség szeretetét és az elismeréseket, cserébe szinte élete végéig játszott. Tehetségét, munkáját külföldön is elismerték már a pályája kezdetétől, de ő azt vallotta, hogy színész csak a saját anyanyelvén lehet valaki, és csak a saját országában. Életkedvét sosem veszítette, 2008-ban a klinikai halálból tért vissza a színpadra, ám 2021-ben végleg távozott.

„Tehetsége mellett természetessége, szerénysége, embersége, életigenlése, humora mind hozzátartozott ahhoz, hogy Törőcsik Mari nemcsak az egyik legnagyszerűbb színésszé, de még életében legendává válhatott” – írtuk többek közt akkor visszaemlékezésünkben.

Utolsó éveiben többször is mondta, hogy „a Nemzeti Színházba mentem be, és onnan fogok meghalni”. Törőcsik Mari ezt az ígéretét is teljesítette. Utolsó két szerepe Ibsen Brandjában Brand anyja, illetve Brecht Galilei élete című darabjában az idős tudós.

Törőcsik Mari és Bérczes László 2016-ban megjelent beszélgetőkönyvében többek között szó esett arról is, mit gondol a színésznő az elmúlásról. Bérczes Lászlónak úgy beszélt erről: „Van egy nagyon jó barátom, egy fiatalember, Bokros Leventének hívják. Ő valaha a pálos rendbe tartozott, de megérezte, hogy neki túl sok ott a zártság, és kiment világi papnak. Mondtam neki: azt szeretném, ha majd maga szentelné be a hamvaimat Pélyen. Merthogy Pélyen születtem, de ott most nincsen pap.”

A színésznő egészen pontosan eltervezte a saját temetését. „Végrendelkezek, ember! Xavér lejön nekem orgonálni (ez a Covid miatt nem jöhetett össze, videót küldött Kanadából az orgonaművész – a szerk.), és egy pélyi elemista, negyedikes-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. (…) Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. (…) Maár Gyula meg én… Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája.”

A végakaratának megfelelően Bokros Levente lelkipásztor szentelte meg a művésznő hamvait, amiket ezután a művész lánya, Teréz, és párja, Zoltán Pély községnél a Tiszába szórtak.

Törőcsik Mariról a 2022-ben a Feneketlen-tónál parkot neveztek el, Velemben 2023-ben utcát.

A velemi házából eredetileg emlékházat akartak kialakítani, ám a beruházásból nem lett semmi, állami támogatás nélkül az önkormányzat nem tudta megcsinálni, most épp árulják az épületet.