A U2 frontembere egyszerre bírálta az izraeli miniszterelnököt és a Hamászt is.
A U2 is jelen volt a brit dalszerzőket és komponistákat elismerő Ivor Novello-díj idei átadóján Londonban, hogy átvegye – első ír zenekarként – az Ivors Akadémia legmagasabb elismerését, a tiszteletbeli tagságot – adta hírül a The Guardian.
A díj átvételekor Bono a Sunday Bloody Sunday című számuk akusztikus előadását a következő szavakkal konferálta fel: „Régen úgy vezettem fel ezt a számot, hogy ez nem egy lázadó dal. Most már úgy látom, mégis az, mert a béke lehetőségében való hit akkor is lázadó tett volt, és ma is az – sőt egyesek szerint nevetséges” – mondta az ír zenekar frontembere.
Bono az Izrael–Hamász konfliktusra utalva mindkét felet kritikával illette, és felszólított a háború befejezésére, valamint a térségben tevékenykedő segélyszervezetek munkatársaink védelmére is: „Hamász, engedjétek szabadon a túszokat, állítsátok meg a háborút! Izrael, szabadulj meg Benjamin Netanjahutól és a szent szövegeiteket kiforgató szélsőjobboldali fundamentalistáktól!”
A Sunday Bloody Sunday 1983-ban jelent meg, és az az 1972-es véres incidens ihlette, amikor a brit hadsereg 14 fegyvertelen tüntetőt lőtt le Észak-Írországban.
Nemrég Bono megerősítette, hogy a U2 új albumon dolgozik, amelyről úgy nyilatkozott: számára ez „a jövő hangja” lesz. Az együttes legutóbbi albuma a 2023-as Songs of Surrender volt, amely negyven korábbi daluk újrahangszerelt verzióját tartalmazta.
A Bono szóló színpadi előadásaiból készült koncertfilm, a Stories of Surrender a múlt héten debütált a cannes-i filmfesztiválon, a The Guardian filmkritikusa, Peter Bradshaw szerint a film Bono emberi oldalát mutatja meg, aki „megpróbál kijönni a rockisten szerepéből”.
Az énekes, Bono tavaly megjelent vastag életrajzi kötete után most egy grandiózus önfeldolgozás-lemezzel és egy nagyszabású filmmel jelentkezett a U2. Merre vezet az útja a 80-as, 90-es évek egyik legfontosabb rockzenekarának, amely még a 2000-es és a 2010-es években sem érezte azt, hogy a múltja piacra méltó árucikk lenne.
Az amerikai elnök unortodox kortesbeszédeket tart a vesztésre álló republikánus jelöltek mellett a kampány hajrájában. Vajon hogy kell értelmezni elhatalmasodó fixációját?
