„Nézze, Magyarországon vagyok színész. És ha megnézi Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc vagy Darvas Iván életművét, láthatja, hogy Bessenyei ugyanúgy játszott párttitkárt meg ifjúmunkást, Szirtes Ádám pedig munkásőrt, mert akkor azt kellett játszani. És nem ártott meg nekik, ugyanolyan jó színészek voltak, és nagyon jó filmek születtek, mert meg lettek töltve értékes színészi alakításokkal” – mondta Gálffi László az Indexnek adott interjúban, amikor arról kérdezték miért vállalt szerepet a nagy költségvetésű, államilag támogatott történelmi filmekben.
Szerinte egy színésznek játszani kell, „de nem kell mindent elvállalni, csak azt a szerepet, amihez közöm van, ami érdekel, és mögé tudok állni”.
Koltai Lajos Semmelweis című filmjében Gálffi egy rosszindulatú, a magyar orvost állandóan gáncsoló klinikaigazgatót alakít. Ebben a szerep érdekelte, mert a negatív szerepek mindig izgalmasabbak a hősszerepeknél.
Amikor arról volt szó, hogy ma a magyar filmekben és színházban bizonyos emberek kapnak lehetőséget, mások viszont nem, Gálffi némi önostorozással kijelenti, hogy ebben bizonyos szempontból magát is felelősnek tartja, „mert az elmúlt években nem gondolkoztam ezen ilyen sokat, hanem játszottam, és azt hittem, hogy csak ez a dolgom, én így fejezem ki magam. És valóban alapvetően ez a dolgom, de mindemellett oda kellett volna figyelni erre is.”
Úgy véli ugyanis, hogy egy helyen élünk és felelősséggel tartozunk egymásnak. „Össze kellene fogni. Persze mindenki a saját érdekét nézi, meg létezik művészi hiúság is, de most nagyon széttart minden.”