Vitray Tamás a megújuló közmédia augusztus 20-i műsorának vendége volt, a Blikk ez alkalomból beszélgetett a veterán tévéssel.
Az emlékeim magáról a helyről nemigen jöhettek fel, mert korábban összesen két ízben voltam ott, körülbelül fél-fél órákat. Én még a Szabadság téri tévések egyike vagyok, ezért is örültem annak, hogy megmutatták, hogy mi van itt. Nekem fantasztikus volt a látvány. Annyira impozáns, hogy szinte ijesztő volt számomra egy ilyen nagy közegben szerepelni. Ezt korábban nem láttam, fogalmam sem volt róla, milyen lesz, mire számíthatok
– számolt be friss élményeiről a 94 éves tévés legenda.
A lap felidézi, hogy „az elmúlt napokban nemcsak a vendégekről lehetett olvasni, hanem arról is, hogy egyesek kifogásolták Vitray Tamás meghívását”.
Egyelőre csak azt látom, hogy ugyanúgy zajlanak a csatározások a sajtóban, mint néhány hónappal korábban. Van, aki már mindenféle mocskos hazugsággal támadt meg annak kapcsán, hogy egyáltalán meghívtak vendégnek. Ezt kikértem magamnak, hiszen 68 éve dolgozom a tévében. Az ilyen támadások mögött sokszor egészen más szándék húzódik, de nem feltétlenül az a jó út, ha az ember minden egyes támadásra azonnal védekezéssel reagál
– fogalmazott Vitray.
Kevesen tudják, hogy a ma 92 éves televíziós ikon, Vitray Tamás holokauszttúlélő, egyik nagymamáján kívül minden közeli rokonát elvesztette a vészkorszakban. 12 évesen árva gyermekként sodródva, a nyilasok elől rejtőzve, pincékben bujkálva menekült meg. Mi a kapcsolat a felnőtt döntéseket hozó gyerek és a későbbi médiasztár között? Milyen képességeket hasznosított bujkálás közben? Van-e rokonság Kisneufeld és a Sorstalanság Köves Gyurija között? Hogyan tudósít hányattatásairól Vitray Kiképzés című memoárjában?
Nyitókép: HVG / Fazekas István
