Szerdán hozta nyilvánosságra több tízezer, ügynökként nyilvántartott személy adatát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. A nevek között több ismert politikus, egyházi személy, zenész, színész, műsorvezető, riporter, valamint ügyvéd is megtalálható; egy részükről már korábban is ismert volt az állambiztonsághoz való kötődésük, másokról ugyanakkor most derült ki az érintettség. Így Vágó István egykori műsorvezetőről, a Demokratikus Koalíció volt politikusáról is, aki „Quiz” néven jelent meg a dokumentumok között.
Ismert zenészek, színészek, politikusok, újságírók, műsorvezetők és közgazdászok neve is szerepel azon a honlapon, amelyen a kormány állítása szerint egykori állambiztonsági „ügynökök” adatait hozták nyilvánosságra. Mások mellett megtaláltuk Vágó István egykori kvízmester, Szikora Róbert énekes, Dévényi Tibor lemezlovas, Szepesi György sportriporter, Lezsák Sándor volt fideszes országgyűlési képviselő, valamint Patyi András alkotmánybíró nevét is. Fontos kiemelni, hogy az adatok között hamis dokumentumok is szerepelhetnek, a nyilvánosságra hozott papírokból pedig nem derülnek ki a beszervezés körülményei – pedig utóbbiak nagyban árnyalhatják a tevékenység megítélését.
Tóta W. Árpád, aki jó kapcsolatot ápolt a 2023-ban elhunyt Vágóval, posztban emlékezett vissza rá és írta meg gondolatait a most publikussá vált információkról. Ahogy fogalmazott: „Öröm volt vele beszélni. Sosem érdekelt a formális tekintély, de ő gyerekkorom hőse volt, a született profi a suta állami tévében, akiről nem volt nehéz elhinni, hogy azért van a helyén, mert okos és alkalmas. Ezt mentette át a kereskedelmi tévézésbe, ahol még menőbb lett, hosszú éveken át a legértékesebb képernyős arc. Vágó István emellett a kádári állambiztonság valamije volt. Nem tudjuk, micsoda, egy mágnesszalag-töredék árulja csak el, hogy volt dolga velük.”
A HVG publicistája számos olyan kérdést felvet, amely valószínűleg sokakat foglalkoztat az akták nyilvánosságra kerülése után: „Vajon ártott valaha valakinek? Árulkodott a titkosszolgálatnak? Próbált alátenni a riválisoknak, hogy így jusson előre? Esendő, becsvágyó ember volt, de nem tudhatjuk. Vagy már akkor is bízott a tehetségében? A média mindig viperafészek, ahol a féltékenység az egyik őselem. Mennyi kell ahhoz, hogy valaki ne csak a főszerkesztője előtt savazza a nála ügyesebbet, hanem a gumitalpú elvtársak fülébe suttogjon? És mennyi a különbség? Hányan buknának el ezen a teszten ma? És mennyit számít, ha kezdőként alávetette magát a rezsimnek, amelyben élt? Alávalóbb azoknál, akik beálltak megafonozni, origózni és mandinerezni versenyképes fizetésért és fiatalos csapatért? És nem a tartótiszt, hanem egy ország előtt rágalmazni másokat?”
Tóta abban látja a korszakról levont tanulságot, hogy a rendszer „maga alá gyűrt és összekent mindenkit, gátőrtől a biológusig, buszvezetőtől a műsorvezetőig. Százhatvanezer név lenne a listán, ebből maradt fenn hatvanezer. Egy városnyi megfélemlített, megzsarolt, megvett ember figyelte, ki milyen vicceket mesél, jár-e templomba, és kivel levelezik.” Végül hozzáteszi: ha lesz hozadéka az iratnyilvánosságnak, akkor a nosztalgia rombolása lesz az, és a szabadságunk újraértékelése, miszerint „nekünk már nem kell ilyen alkut kötni”.
