„Crus Scti Ladislai Regis Hungariae”, vagyis Szent Lászlónak, Magyarország királyának lábszárcsontja. Ez a felirat áll egy csontdarabon, ami a mezőkövesdi plébánia egy szekrényéből került elő.
A felirat persze önmagában nem jelent semmit, hiszen a középkori ereklyekultusz hevében a népek hajlamosak voltak megsokszorozni az egy szentnek tulajdonított csontokat, Keresztelő Szent Jánosnak ezek szerint például legalább négy koponyája volt.
A Válasz Online beszámolója szerint ezért is nem hitt senki sem a feliratnak önmagában, hanem elvégezték a megfelelő vizsgálatokat. Bár Szent László király nagyváradi sírja régen megsemmisült, ám a legendás magyar uralkodó koponyájából egy darabot őriznek a győri székesegyházban, ez a közismert Szent László herma, ami történeti forrásokkal is igazoltan, biztosan a magyar király maradványait tartalmazza.
Persze nem érdemes Szent Lászlót kiáltani minden réginek tűnő lábszárcsont láttán, így a következő lépés egy szénizotópos kormeghatározás volt, ami kihozta, hogy a csont korát valahova 995 és 1149 közé lehet tenni és egy erős testalkatú magas férfihez tartozott. Ez és a felirat együtt már elég volt ahhoz, hogy komolyan vegyék és az archeogenetika eszközeivel elvégezzék az összehasonlítást a győri herma tartalmával.
Az eredmény meggyőző lett. Mint azt Borbély Noémi, a vizsgálatot lefolytató ELTE Archeogenomikai Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársa elmondta, a mitokondriális DNS vizsgálata alapján elméletileg két lehetőség áll fenn: a győri koponyacsont és a mezőkövesdi lábszárcsont vagy ugyanahhoz a férfihoz tartozott, vagy anyai ágon rokonok voltak. Szóval van arra esély, hogy a lábszárcsont nem Szent Lászlóé, hanem a király valamelyik féltestvéréé, ám a csontdarab ereklyeként való tisztelete ezt megkérdőjelezi.
De hogy került Szent László lábszárcsontja Mezőkövesdre? Az ereklye útját 1758-ig lehet visszavezetni, akkoriból származik ugyanis a gyöngyösi ferences kolostor leltárkönyvéből egy bejegyzés, amely említi László király lábszárcsontját. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatásáig a gyöngyösi ferenceseknél is maradt az ereklye, majd amikor Varga Sándort a Gyöngyös Alsóvárosi Plébániáról áthelyezték a mezőkövesdi Szent László Plébániára, ő hozta magával a lábszárcsontot, minden bizonnyal azért, mert új szolgálati helyének védőszentje is Szent László volt.
