"Inkább életrajzi könyv ez, mint a KFT hivatalos története, hiszen csak az van benne, ahogy én láttam a dolgokat, ugyanakkor volt és van három másik tag, nyilván ők időnként máshová tennék a hangsúlyokat. Laár András, Márton András és II. Lengyelfi Miklós is elolvasta, és mindhárman azt mondták, a dolog rendben van, hazugságon, tévedésen nem lehet rajtacsípni engem" - mondta Bornai Tibor.

Megfogalmazása szerint a KFT mindig is egy küzdelmes zenekar volt, és ha még folytatják, valószínűleg az is marad. Mint kifejtette, a könyvből is kibontakozó küzdelmes sorsnak számos külső és látható, de még több belső és láthatatlan oka és jele van. Megpróbált olyan történetet írni, amely nem egy diadalmenet krónikája, holott a KFT rengeteg sikert élhetett át.

"A történet azoknak is érdekes lehet, akik velünk együtt végigélték ezt a három évtizedet, mert írtam arról, mi folyt a háttérben, de elképzelhető, hogy azok is okulni tudnak belőle, akik csak most kezdik a zenészpályát" - mondta Bornai Tibor, aki még a nyolcvanas évek közepén kezdett jegyzetelni, mert felvillant benne, hogy később már nem fogja tudni pontosan felidézni a sztorikat.

Elmondása szerint egyébként a KFT már a kezdet kezdetén betiltott zenekarnak számított, nem szerepelhetett a nevünk az újságokban, nem koncertezhettünk a legfontosabb fellépőhelyeken. Ebből sikerült kitörnünk az 1981-es táncdalfesztiválon, de egészen a rendszerváltozásig megmaradt bennük az érzés, hogy szemmel tartják őket. "Attól féltünk, hogy ez talán csak üldözési mánia, de időnként apró bizonyítékokra leltünk. Ma sem tudom biztosan, mi az igazság" - idézte fel a zenészből lett író, akinek könyvét minden bizonnyal hamarosan viszontláthatjuk a könyvesboltokban.