Egy lemez, amit sose hallgatnál meg

 

Amit eszedbe se jutna leemelni a polcról a lemezboltban, az néha a legjobb választás lenne. Ha félretennéd az előítéleteidet. Mert mégis, ki a manó hallgat KÜRTVERSENYEKET? Sohasem hinnéd, de egyszer próbáld ki: a kürt hangja nyugtat, kisimítja a vásott idegeket, és munkára serkent. Nem, ez tényleg nem vicc, több tudományos vizsgálat igazolta már, és akkor még elő se álltunk a farbával: adjuk össze mindezt Mozarttal. Akinek a zenéjére több tejet adnak a tehenek, és kevesebb az utcai bűnözés (ha már fennhangon röhögsz, nézz utána nyugodtan, nem mi találtuk ki). Tökéletes párosítás. Alessio Allegrinivel válik teljessé a kép, aki nevével ellentétben nem a Piacenza középcsatára, hanem egy kürtművész, aki igen olaszosan nyúl Mozarthoz, de pont ezért szeretjük. Honfitársával, Claudio Abbado világhírű karmesterrel kézbe vették Mozart kürtversenyeit (be vannak számozva, az egyszerűbb megjegyezhetőség kedvéért egytől négyig), és pompás lemezt készítettek belőlük. Izgalmat és világmegváltást senki ne várjon ettől az albumtól, ám akinek nyugtató, könnyed, inspiráló – és nem utolsó sorban gyönyörű – háttérzenére van szüksége a munkájához, az lépjen vissza kettőt a polchoz a lemezboltban, amelyen ez a kiadvány figyel. Mind a négy concerto dúrban van ugyanis – ez annyit jelent, hogy mire a lemez végére érsz, fülig ér a szád. Tessék, kóstolj bele:

 

Kiadja: Deutsche Grammophon/Universal