Az új civilizációs betegség tünetegyüttese és a háttérben meghúzódó okok leírásakor Steven Bratman saját tapasztalataiból táplálkozott, hiszen évekig maga is a kényszeresen egészséges táplálkozás rabja volt, amelynek látszólag pozitív hozadékai mögött csak akkor ismerte fel a negatívumokat, amikor az egyik táplálkozási filozófiából a másikba „esett”. Észrevette ugyanis, hogy e filozófiák között gyakorlatilag semmilyen közös nevező nincs, míg az egyik egy bizonyos táplálék vagy elkészítési mód jótékony hatásait hangsúlyozza, addig a másik egy teljesen másfajta táplálék vagy módszer mellett kardoskodik. Hogy ki melyikhez csatlakozik, tulajdonképpen hit kérdése.

Az egészséges életmódra, azon belül pedig az egészséges táplálkozásra való törekvés napjainkban teljes mértékben érthető, sőt fontos is, és erre a mesterséges adalékokkal dúsított, élelmiszerként árusított termékek silány minősége is elegendő racionális indokot szolgáltat. Problémáról akkor beszélhetünk, amikor valaki számára a szigorú „bioétrend” betartása kényszeres cselekvéssé válik. A probléma gyökerét itt is – mint a kényszerbetegségeknél általában – a mérték és a kiegyensúlyozottság szem elől tévesztése jelenti. A jelenség – a tünetek egy részével együtt – ennyiben az anorexiára emlékeztet. Az elhízás elleni komoly erőfeszítések természetesen a legmesszebbmenőkig érthetők. Anorexiáról akkor beszélhetünk, amikor mindez kóros törekvéssé, megszállottsággá válik, és az érinett érdeklődésének beszűkülését, a figyelem egyetlen dologra történő fixációját eredményezi.

Egészséges menü. Csak mértékkel

Stiller Ákos

Az anorexiával, a bulimiával és az egyéb hasonló betegséggel ellentétben azonban az ortorexia esetében nagy problémát okoz, hogy az egészséges táplálkozás – még ebben a túlfeszített, eltúlzott – formájában is erényként jelenik meg. Az ortorexiás tudatában saját tevékenysége nemes, morálisan és spirituálisan magasrendűként jelenik meg, s ez magyarázza azt, hogy a spirálból csak akkor lehet kitörni, ha az ember belátja, legjobb szándékai ellenére is bajba került: az a tevékenység, amelyről addig azt gondolta, szabad akaratából végzi, kényszeres cselekvéssé, rögeszmévé vált. A fontossági sorrendben az ételek és az étkezések az emberek elé kerülnek; egyszóval az ortorexiás számára az élet három dimenziója kétdimenziós étlappá válik.

Az anorexiával szemben az ortorexia általában nem veszélyezteti komolyan az egészséget (kivéve gyerekek esetében), az egyoldalú étrend következtében időnként a alultápláltság alakulhat ki, vagy a szervezetben valamilyen tápanyag- vagy vitaminhiány léphet fel. A veszély sokkal inkább az érdeklődés beszűkülésében rejlik. Az, ami „belülről” spiritualitásnak tűnik, „kívülről”, a táplálkozási szakember szemszögéből nézve nem más, mint kényszerbetegség. Márpedig Bratman volt már mindkét oldalon, saját bőrén tapasztalta, mennyire nehéz kiszállni.

Az ortorexiánál a függőség minden fontos tünete megjelenik: megszállottság, a boldogsághoz vezető egyetlen útba vetett hit, a kritikával szembeni védekezés kényszere és a társasági élet már említett beszűkülése. Fontos tudni, hogy az ortorexia kialakulása valójában csak tünet, amelynek hátterében sokféle pszichológiai mechanizmus állhat. S mindegyikben közös vonás, hogy az ortorexiás az ételeknek és az étkezésnek irracionálisan nagy fontosságot tulajdonít, ez pedig annak a jele, hogy valami elől menekül, korábban sokrétű szükségleteinek, érzéseinek, vágyainak és érdeklődésének szinte egyetlen tárgyává a sajátos étrend válik.

E szenvedélybetegségből azért nehéz kitörni, mert az érintett új világszemléletét rendszerint nem problémaként és az életét gúzsba kötő kényszerbetegségként, sokkal inkább erényként és általa szabadon választottként éli meg. Steven Bratman számára a döntő felismerés az volt, hogy miután számos alternatív étrendet kipróbált, észrevette, hogy a különböző táplálkozási filozófiákra nemcsak az jellemző, hogy időnként megkérdőjelezik az orvostudomány eredményeit, de emellett rendszerint egymásnak is ellentmondó étkezési javaslatokkal állnak elő. Csak néhány példa: míg a nyers étrend szerint a narancsböjt egészséges, a hagyományos naturopátia egyes irányzatai szerint a citrusfélék túl savasak. Továbbá míg a modern orvoslás és a naturopátia szerint a vaj egészségtelen, addig az ayurvédikus orvoslás szerint egészségmegőrző hatással bír. Az élelmiszerötvöző elméleten alapuló étrend szerint a fehérjét és a keményítőt nem szabad egyszerre fogyasztani, ugyanakkor a makrobiotikus táplálkozás előírása szerint az adzuki babot és a barna rizst mindig együtt kell elkészíteni; a nyers étrend tiltja a főtt ételek fogyasztását, viszont az ázsiai kultúrákból származó makrobiotikus étrend a főtt ételekben látja az egészség zálogát. És még sorolhatnánk.

Amennyiben megszületik a felismerés, hogy a táplálkozás iránt táplált irracionális elvárások hosszú távon többet árthatnak, mint használnak, az ortorexiás már ezzel is óriási lépést tett afelé, hogy rögeszmévé vált étkezésén változtasson. Ehhez csak azt kell belátnia, hogy nincsenek eleve jó vagy rossz ételek, az egészséges táplálkozás kulcsa a változatosság, a kiegyensúlyozottság és a mértékletesség.