Somodi Ferenc ma © monokli.com

Somodi 1985-ben, a Budapest Sportcsarnokban rendezett ökölvívó Európa-bajnokság szupernehézsúlyú döntőjében, tízezer néző előtt győzte le szovjet ellenfelét és ült a kontinens trónjára. Bár alkata alapján nem volt igazi szupernehézsúlyú öklöző, gyorsaságával kompenzálta ezt, arról nem is beszélve, hogy ütőereje miatt nagyon is helye volt a legnehezebbek közt. 1984-ben ő is utazott volna Los Angelesbe az olimpiára, de a szocialista tábor bojkottja miatt valószínűleg lemaradt egy éremről.

A siker után két évvel az öklöző szögre akasztotta kesztyűit és úgy döntött, a civil életben próbál szerencsét. Mivel edzőnek nem marasztalták, saját teherautójával a komáromi sörgyár szállítója lett. Munkahelye azonban 11 év után bezárt, elvesztette munkáját és magánéleti gondokkal is küszködött. Mint mondta, ma már gyakran a napi betevő megkeresése is gondot jelent. „Elég rosszul élek. A mai világban nem találom a helyem, nincs munkám, rokkantnyugdíjas vagyok. A 23 szorítóban eltöltött esztendő nem múlt el nyomtalanul" – mondta Somodi.

„Ha azt az időt, amit a ringben töltöttem, Tatabányán, a bányában dolgoztam volna le, most 120 ezer körül lenne a nyugdíjam. Én viszont a bokszra tettem fel az életemet, de hiába játszották tiszteletemre a Himnuszt, sokra nem jutottam vele. Amikor elgondolkodom, hová jutottam, mindig oda lyukadok ki, feleslegesen töltöttem el azt a sok-sok évet a szorítóban. Ha újra kezdhetném, az ökölvívás közelébe sem mennék – tette hozzá azzal együtt, hogy nagyon is követi a sportág eseményeit, szurkol a mai fiataloknak, akik szerinte ma már jobb helyzetben vannak, mint ő volt egykor.

monokli.com