szerző:
Vincze Szabolcs
Tetszett a cikk?

Szabó Levente a Manaslu 8156 méteres csúcsát támadó magyar expedíció tagjaként 7800 méterig jutott, nem sokkal később azonban halálos balesetet szenvedett - tudta meg a hvg.hu. Előzőleg, május 19-én, nepáli idő szerint délelőtt 10 órakor Erőss Zsolt, pár órával később pedig Barna Dániel is elérte a csúcsot.

A meteorológiai híradások alkalmasnak jelezték az időjárást, ennek megfelelően május 19-én hajnalban Erőss Zsolt, Szabó Levente és Barna Dániel elindult a 7100 méteren álló csúcstámadó táborból, hogy megmássza a világ nyolcadik legmagasabb csúcsát, a nepáli Manaslut. A jóslat bevált, az idő alkalmas volt, és hatórás kemény menet után, helyi idő szerint délelőtt 10 órakor Erőss már a Manaslu csúcsáról telefonált, egy idő után pedig elindult lefelé, vissza a sátorba.

Útközben találkozott Barna Dániellel, aki nem sokkal később szintén felért a csúcsra. Szabó Levente, az expedíció orvosa azonban a fáradtság miatt már nem érte el a legmagasabb pontot, ő 7800 méteren visszafordult. Célba vették a 6800 méter magasan álló III-as tábort, mert ilyen magasságban élettani szempontból legjobb az, ha minél alacsonyabban tölti az ember az éjszakát. Különösen akkor, ha egy fárasztó hegyi meneten van túl.

Szabó Levente utolsó képe 7800 méteren, a visszafordulás előtt
Még a 7300 méteren álló négyes tábort sem érték el, amikor Szabó Levente mintegy 20 méterrel a sátor előtt egy rossz lépés után kicsúszott, nem tudta megfogni magát jégcsákányával, és lezuhant a hegy északnyugati falán. Döbbent társai a sötétedés miatt már nem láthatták őt, s nem is tudhatták, mi történt vele.

Másnap, ereszkedés közben, a III-as tábor közelében (6800 m) találtak rá az 500 métert zuhant hegymászó holttestére. Alpinista szokás szerint fent a hegyen temették el.

A másik két expedíciós társ (Erőss Zsolt és Barna Dániel) azóta már visszatért a 4860 méteren fekvő alaptáborba, mindketten egészségesek.

A Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat 2003 óta vezet sikeres vállalkozásokat a Himalájába, hasonló eset eddig soha nem történt. Magyar hegymászók azonban már korábban is vesztették életüket a világ legmagasabb hegyláncai közt. Dékány Péter 2000-ben, Gárdos Sándor 2001-ben vesztette életet a Himalájában (az expedícióknak Erőss Zsolt is tagja volt). A közelmúlt magyar hegymászásának egyik legnagyobb alakja, Ozsváth Attila pedig 2002-ben indult a pakisztáni Karakorumba, ahonnan sohasem tért vissza.

Az expedíció levele Magyarországra

"Jelentés a Magyar Himalája Expedíciók Manaslu csúcstámadásáról és az utána történt sajnálatos balesetről.

A három csúcstámadó hegymászó (Erőss Zsolt, Barna Dániel, dr. Szabó Levente) május 19-én hajnali 3 órakor hagyta el a négyes előretolt tábort 7300 méterről. Kitűnő időben, szélcsendben, egyenletesen haladtak. A csapatot elöl Erőss Zsolt vezette, majd őt Barna Daniel, és harmadikként dr. Szabó Levente követte. Délelőtt 9 óra körül Erőss Zsolt jelezte, hogy még egy jó órányira van a Manaslu 8156 méteres csúcsától, melyet 10 óra 10 perckor el is ért. Az őt követő Barna Dániel rádióján elmondta, hogy jól van, kissé fáradt, lassan megy, de kitartóan halad a csúcs fele. Dr. Szabó Levente azt a jelzést adta, hogy minden rendben, ő is lassan halad a csúcs felé. Erőss Zsolt közben átmászott a keveset látogatott, mintegy 8-10 méterrel magasabb "Rocky Summit"-ra, azaz "Sziklás csúcs"-ra, ami a Manaslu igazi csúcsa. Hosszas várakozás, fényképezkedés után - mivel társait még nem látta az utolsó bukkanónál - dél körül elindult lefele. Útközben találkozott Barna Danival, aki kicsit nagyobb sebességre kapcsolt, és 1 órán belül elérte a Manaslu csúcsát. Zsolt az időközben visszaforduló és éppen pihenő Szabó Leventéig ereszkedett, és együtt pihentek. Az már biztos, hogy Leventének olyan lemaradása volt, hogy esélye sem volt elérni a csúcsot. Ezzel meg is békélt (7800 m körül). Bevárták a csúcsról lefelé tartó Barna Danit, és együtt indultak a 7300 méteren felállított 4-es tábor felé. Közben az időjárás jelentősen változott, köd és hószállingózás kezdődött. A látási viszonyok romlottak.

A csapatnak érdekében állt, hogy mielőbb, de biztonságosan elérjék a 4-es tábor sátrat. Meredekebb eljegesedett, és lankásabb, mély havas tereprészek váltogattak egymást. Az ilyenkor szokásos fáradtság nagyobb koncentrációt és odafigyelést követel a hegymászótól. Egy meredekebb, havas szakaszon Szabó Levente lába kicsúszott, és a havon szánkázni kezdett egy meredek letörés irányába, a sátortól mintegy 20 méternyire, és pillanatokon belül eltűnt társai szeme elől. A döbbenet lett úrrá mindenkin, olyan gyorsan és váratlanul történt minden. A köd és az egyre rosszabbodó időjárás, valamint látási viszonyok miatt a további balesetek elkerülése miatt nem volt mód a helyzet felderítésére, mert Levente eltűnési iránya alatt mintegy 500 méteres szakadék és falrész tátongott. Az expedíció vezetőjével, Kollár Lajossal történt rádió-megbeszélés értelmében Zsolt és Dani a négyes táborban töltik az éjszakát, hogy a reggeli szokásos néhány órás tiszta jó időben felmérjék a helyzetet, és Levente felkutatására induljanak. Másnap reggel ez meg is történt, és dr. Szabó Levente holttestére 6800 méteres magasságban találtak rá. Fejsérülései azonnali halálhoz vezettek. Mintegy 500 métert zuhant illetve csúszott, közbenső ütközésekkel. Dani és Zsolt hegymászóhoz méltóan ezen a helyen temették el, a hóban.

Rendkívül megrendültek vagyunk mindnyájan a tragikus esemény hatására. Annál is inkább, mert a "Magyarok a Világ Nyolcezresein" csapatai mindig eredményesen, tisztán és biztonságosan másztak, amit az is jelez, hogy 6 éves fennállása alatt közel 50 hegymászót foglalkoztatva senkinek a haja szála nem görbült, és minden expedíciója sikerrel végződött. De sajnos ez egy ilyen szakma. Ritkán, de előfordulhatnak balesetek. Minket is lesújt Levente barátunk balesete. Rendkívül értékes, felkészült és egyben zárkózott egyéniségű orvos-hegymászót veszítettünk el. Értékes és odaadó munkát végzett a Miskolci Speciális Mentőcsapat orvosaként, a Miskolci Megyei Kórház traumatológusaként. Expedíciónkban is fáradhatatlan kutatómunkát végzett, többek között az akklimatizáció területén. Expedíciónk minden tagja sajnálatát és részvétét fejezi ki Levente családjának és közeli barátainak, és mindenkinek, akik szerették és
tisztelték őt.















































A "szellemhegy"
A Manaslu közismerten nehezen megmászható hegy, a hivatalos statisztikák alapján a negyedik helyen áll a Himalája legveszélyesebb nyolcezresei között. Csak a Nanga Parbat (8126 m), az Annapurna (8091 m) és a K2 (8611 m) előzi meg ezen a listán. 1956-os első megmászása óta több mint háromszázan érték el a csúcsot, körülbelül ötvenen pedig sosem tértek vissza. A csúcstömb szikláin nehéz felkaptatni, így sokan nem is másznak fel a valódi legmagasabb pontra, hanem előtte visszafordulnak. Erőss Zsolt és Barna Dániel viszont megmászta ezt a sziklást részt is, így ők a valódi csúcson jártak.










HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

hvg.hu Sport

Újabb magyar siker a Himalájában

A "Magyarok a világ nyolcezresein" expedíciósorozat szervezésében indult 2009-es Manaslu-expedíció elérte célját, hiszen ma, helyi (nepáli) idő szerint délelőtt 10 órakor Erőss Zsolt elérte a 8156 méter magas Manaslu főcsúcsát.

hvg.hu Sport

Jó idő és magyar csúcstámadási remények a Himalajában

A "Magyarok a világ nyolcezresein" 2009-es Manaslu-expedíciójának hétvégi csúcstámadási kísérlete tolódik, mivel a lehullott hó mennyisége olyan nagy, hogy az Erőss Zsoltból, Kollár Lajosból, Szabó Leventéből és Barna Dánielből álló csapatnak egyelőre a táborok megtisztításával kell foglalkoznia.

Vincze Szabolcs Sport

Magyarok a világ egyik legveszélyesebb nyolcezres hegyén

A tavalyi sikeres Makalu-expedíció után a „Magyarok a világ nyolcezresein”-expedíciósorozat idén is a Himaláját veszi célba, és egy újabb nyolcezer méternél magasabb hegyre szeretne feljutni. A 8156 méter magas Manaslun még nem járt magyar állampolgár.