A csehszlovákok 1950. április 30-ai fölényes legyőzése (5:0) után a magyarokról zengtek ódákat az osztrák lapok és a szomszédos ország futballvezetői. Bár a magyar sajtó „figyelmeztette” a játékosokat, ne bízzák el magukat, ne higgyenek az osztrák sziréneknek, és ne „dőljenek be”, hogy Európa legjobbjának tartják őket, hiszen az osztrákok éppen az olaszokat győzték le a magyarok elleni találkozó előtt. A magyarok ugyanakkor valóban magabiztosak lehettek, hiszen a két csapat előző meccsén mi nyertünk 4:3-ra, 1949-ben.

Legendák az osztrák válogatottban

Az osztrák válogatottban egyébként olyan legendás alakok szerepeltek ekkor, mint Ernst Happel - róla van elnevezve 1992-től a Práter-stadion is, ahol a két csapat hatvan éve játszott - és Gerhard Hanappi. Az utóbbi nevét is stadion viseli Bécsben: a magyarok elleni meccs előtt is vizsgázott a főiskolán Hanappi, később építész lett, és ő tervezte a Rapid Wien stadionját, amit ma Hanappi-stadionnak hívnak.

Az Ausztria elleni mérkőzés kapcsán még a magyar sztálinista pártlap, a Szabad Nép is egy olyan nyilatkozatot idézett, hogy a két válogatott, ha egyesítené erejét, nem lenne olyan csapat a világon, amelyik le tudná győzni őket. (Érdemes megjegyezni, hogy az osztrákok a németek és a magyarok mögött lesznek harmadikok az 1954-es berni vébén, ahol a döntőben veszti el az Aranycsapat veretlenségét, vagyis az 1950. május 14-ei, práterbeli osztrák siker sem tekinthető véletlennek.)

A magyaroknál különösen a csatársor volt ekkoriban fantasztikus – Kocsis, Budai, Puskás és az ekkor még stabil tagnak nem számító Hidegkuti –, míg az osztrákoknál a fedezetek és a védők voltak világklasszisok, a már említett két védőn és középpályáson kívül elsősorban Ocwirktól tartottak a magyarok a meccs előtt. Nem véletlenül: Ernst Ocwirk 1953-ban és 1955-ben is a világválogatott kapitánya lesz, 1952-ben pedig a France Football szerint ő a világ legjobb játékosa.

Egy 18:0-s edzőmeccs

A május 14-ei meccsre a magyar válogatott Sopronban készült, és május 10-én a Szakmaközi SFAC együttese ellen 18:0-ra nyert – a Szabad Nép másnap megjelent rövid tudósítása szerint. A csapatból egyedül Kocsis hiányzott, aki vállsérülést szenvedett az előző bajnoki fordulóban, de a szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv mégis jelölte őt az osztrákok elleni meccsre. Az edzőmeccsről nem sokat tudni, de ha valaki látta, hogyan rúg Puskás hét, Szilágyi nyolc, Hidegkuti pedig három gólt, aligha felejtette el.

Ugyanakkor figyelmeztető jel lehetett (volna), a szövetségi kapitánynak, hogy a válogatott gerincét adó honvédosok nincsenek igazán nagy formában a bécsi mérkőzés előtt, hiszen a bajnoki táblázat vezetője csak döntetlent játszott az előző fordulóban a Teherfuvar együttese ellen.

Megtéveszthette Sebest a kapus, az ÉDOSZ (a Ferencvárost nevezték ekkoriban így) játékosa, Henni is. Nagyon jól védett a Csepeli Vasas ellen a bajnokin, így nem volt kérdés, hogy ő áll majd a válogatott kapujában is. Kár, hogy ez lett végül Sebes egyik nagy tévedése is, mert Henni a Práterben megsérül majd az első félidőben, és erről nem szól senkinek, csak éppen a második félidőben fog döntő pillanatokban hibázni.

Az összeállítások

A Szabad Nép előzetesen a Henni – Balogh, Lóránt, Lantos – Bozsik, Bányai – Budai, Kocsis, Szilágyi, Puskás, Hidegkuti felállást várta, s igazuk is lett; a Népsport későbbi tudósítása csak annyiban tér el ettől, hogy Balogh II-t és Szilágyi I-et ír, pontosítva a csapat összetételét. Az osztrákok Zemann – Röckl, Happel - Hanappi, Ocwirk, Zwazl – Melchior I, Decker, Dienst, Habitzl, Aurednik összeállításban kezdtek.

Nem jól kezdődött

A meccs szinte sosem alakult úgy, hogy a magyarok elégedettek lehettek volna: rögtön az elején az osztrákok szereztek vezetést. A nyolcadik percben Zwazl hozta fel a labdát, majd Auredniket ugratta ki, az osztrák szélső már ekkor lefutotta magyar védőjét, Baloghot, aki egyáltalán nem tudta tartani a meccs során a kiváló csatárt. Aurednik beadott, a középen érkező Dienst pedig közelről, Henni mellett lőtt a bal sarokba.

Kocsis egyenlített

Magyar támadások következtek, a bíró állítólag tévesen fújta le például Hidegkuti kiugrását, akit lesen állított meg a svéd játékvezető, Dahlner. Budai és Bányai is kihagyott pár helyzetet, de a 17. percben Kocsis a 16-osnál Puskáshoz továbbította a labdát, ő középről visszafejelte Kocsisnak, aki hatalmas bombát eresztett kapásból a jobb sarokba: 1:1.

Magyar kapufa, újabb osztrák gól

Budai még egy kapufát is lőtt pár pillanattal később, de rögtön a kapufa után, a 19. percben Dienst lesről ugrott ki, a játékvezető pedig nem fújta le. Balogh II ugyan becsúszva szerelt, de Henni, a kapus közben elhúzta az osztrák csatár lábát. A bíró tizenegyest ítélt, a büntetőt Decker lőtte a magyar kapuba: 2:1.

Ismét magyar egyenlítés

Nem sokat váratott magára az újabb gól, ezt megint a magyar csapat szerezte. Hidegkuti emelte be a labdát Puskás elé, Hanappi azonban kézzel ütötte el a labdát. A bíró ezúttal a magyaroknak adta meg a tizenegyest. Puskás lőtte a büntetőt, a bal alsóba, így 2:2-re módosul az állás.

Cserék a szünetben

A szünetben Nagymarosi állt be Bányai helyett – ezt a döntését utóbb Sebes Gusztáv igencsak bánta –, viszont az osztrákok jót húztak: az állítólag gyenge Dienstet – aki egy gólt lőtt és egy tizenegyest harcolt ki – a korabeli lapok szerint ügyesen lehozta a pályájáról az osztrák kapitány, és a helyére beállt Wagner megváltoztatta az egész csapat játékát. (Sebes utólag azt is bánta, hogy nem Kocsist hozta le a pályáról.) A szünetben a magyar kapitány megkérdezte a játékosokat, hogy sérült-e valaki, és bár páran panaszkodtak, Henni nem jelentkezett.

A csereként beállt Wagner labdájával a meccs legjobbja, Aurednik szaladt el megint. Aurednik a balösszekötő helyéről lőtt, a magyar kapus, Henni kifutott, de a labda alatta jutott a hálóba: 3:2 az osztrákoknak! A Népsport szerint Henni rosszul zárta a szöget. Utóbb a kapus a sérülésre panaszkodott, és még csak nem is e gól miatt.

Harmadjára is egyenlítünk

A második félidő 18. percében aztán Puskás hozta fel a labdát. Szilágyinak passzolt, aki jól vette át, egy csellel lerázta magáról Happelt, és 12 méterről nagy gólt lőtt a bal sarokba: 3:3. Ezután Budai hatalmas helyzetet hagyott ki, mint utóbb kiderült, ez volt a meccs fordulópontja: innentől kezdve csak az osztrákok voltak a pályán.

Aztán jöttek a sógorék

A 23. percben szögletet rúghatott Ausztria. A felszabadítás rosszul sikerült, Happel visszavágta a labdát, Lóránt elnézte, a feje fölött elment a beadás, s a 11-es pontnál szabadon álló Decker Henni mellett a jobb sarokba lőtt: 4:3.

A 28. percben Hidegkuti és Melchior küzdött a labdáért, de a magyar csatár alulmaradt, Melchior elfutott, 22 méterről váratlanul lőtt, Henni pedig újra hibázott: félmagasan a hálóba száll a labda, a későn vetődő kapus mellett. 5:3 – Ausztria javára.

Ezután a magyarok lélekben feladták a meccset, még az addig kiválóan játszó Puskás is megtört, az osztrákok pedig végül magabiztos győzelmet arattak. A magyar csapatból a Népsport Lórántot és Puskást emelte ki legjobbként, bár Lóránt a negyedik gól előtt nagyot hibázott. A sérült Kocsist és Hennit, az ÉDOSZ (Ferencváros) két játékosát viszont erősen bírálta a sportlap. Bozsikot az első félidőért dicsérték mindemellett.

A meccs után

A magyar csapat vezetői és a megszólaltatott hazai szakértők a meccs után mindannyian vagy a bírót vagy az osztrák partjelzőket (a lesek beintése, illetve be nem intése miatt), illetve a magyar kapust, Hennit szidták, és őket tették felelőssé a vereségért. Kreisz László csapatorvos a kapust okolta, Tabák Endre a kapusra és a bíróra panaszkodott, Krajcsovics István MLSZ-főtitkár Hennit nevezte meg a vereség fő okaként, akárcsak a csapat mellett tevékenykedő Zoltán Árpád. Hegyi Gyula államtitkár így fogalmazott: a közönség erősen befolyásolta a játékvezetőt, Henni pedig nagyon gyenge teljesítményt nyújtott.

Henni maga ezt mondta a meccs után: „Nem ment a csapatnak. A bokám az első félidőben kifordult egy vetődésnél, ez nagyon zavart. Az ötödik gólnál súlyosan hibáztam.”

Másnap Sebes Gusztáv szövetségi kapitány így összegzett: „Nem számítottam rá, hogy Henni ennyire zavarodottan véd. Tudnia kellett volna, hogy a sérülése bizonytalanná teszi.” Kocsisról elmondta, hogy a szünetben le kellett volna cserélni, mert őt is zavarta a vállsérülése, Balogh II pedig túl sokat töprengett, nem véletlenül volt a mezőny legjobbja a rábízott osztrák szélső, Aurednik.

Mindenesetre a meccs után aligha meglepő, hogy Henni kikerült az A csapatból, és a helyére pedig Grosics Gyula került. Így az addig inkább a B válogatottban szereplő hálóőr - bár már 1947-ben is védett a nagyválogatottban - pályája elkezdett felfelé ívelni, és stabil kezdőkapussá válása egybeesett az Aranycsapat veretlenségi szériájának elindulásával is.