"Nem akarok mindenáron újra ringbe lépni" - interjú a világbajnok Balzsay Károllyal
Balzsay Károly 2009-ben megszerzett, majd elveszített egy világbajnoki övet. Ekkor gondolkodott a visszavonuláson is, de aztán felállt, és szerzett egy másikat. Most, 32 évesen egy gerincsérv miatt mégis kétségessé vált profi karrierjének folytatása. Már a boksz utáni életét is tervezi, és mivel a profi bokszpiac az utóbbi időben beszűkült, szerinte most az amatőr boksz erősítésére kellene inkább összpontosítani, az Eb-re, a vébére és az olimpiára, és ezeken minél jobban szerepelni. A hvg.hu a WBA nagyközépúlyú világbajnokával beszélgetett.
hvg.hu: Mostanában többször nyilatkoztad, hogy a gerincsérülésed miatt lehet, hogy abbahagyod a profi pályafutásodat. Hogyan érzed most magad fizikailag, és mit mutattak a vizsgálatok?
Balzsay Károly: Köszönöm, jól érzem magam. A legkomolyabb betegségem egy gerincsérv, aminek megvannak már az MRI vizsgálatai. Azt azért laikusként is látni a felvételeken, hogy nincs minden rendben, de le kell ülnöm egy orvossal kiértékelni az eredményeket. Ennek függvényében döntök arról, folytatom-e a profi pályafutásomat. Erre januárig adtam magamnak időt. A másik a fülsérülésem, ami azért nem olyan komoly, mint a sérv, de maradandó. Viszont nem feltétlenül a boksz a hibás, a sérvet például nem tudni pontosan, mi okozta. 2006 táján kezdtem el érezni néha a felkészülések alatt, hogy fáj a hátam, de nem volt vészes, a meccseken pedig egyáltalán nem zavart. Idén jött ki komolyabban, amikor már orvoshoz is kellett fordulnom. A fül- és korábbi szemsérülésem viszont valóban egy-egy korábbi ütés eredménye.
hvg.hu: Ha túltekintünk az orvosi leleteken, adódik a kérdés: szeretnéd-e folytatni az ökölvívást? Érzel-e magadban erőt?
Balzsay Károly: Igen, érzek, és persze, szívesen folytatnám. Viszont az is igaz, hogy ha a külső körülmények miatt is, de 32 évesen eljutottam arra a pontra, hogy nem akarok mindenáron újra ringbe lépni. Persze nagyon szeretem a bokszot, 18 éve ezt csinálom, de tudni kell elengedni a megszokott és szeretett dolgokat, hogy nyitni tudjak másfelé is.
hvg.hu: Akkor gondolom, már aktívan tervezed a bokszon túli életedet.
Balzsay Károly: Így van. Jelenleg a Vasas-Süllős ökölvívó szakosztályának igazgatójaként tevékenykedem, és több jó visszajelzést kaptam már. Mellette végzem a Testnevelési Egyetem sportmenedzser szakának master képzését, és műsort vezetek az Echo TV-n. Több szálon fut tehát a történet, a jövőben is mindenképpen a sportban szeretnék maradni. Egyébként 2006 tájékán gondolkoztam el először azon, hogy nem bokszolhatok örökké, gondolkoznom kellene a jövőn is. Nem akartam abba a helyzetbe kerülni, mint sok profi sportoló, aki a visszavonulása után döbben rá, hogy nem tud mit csinálni. Szerintem legalább 3-4 év, míg az ember legalább minimálisan felépít egy civil karriert, így egyáltalán nem mindegy, mikor kezdi el.
hvg.hu: Viszont nem csak rajtad múlik, ha mégis folytatod a profi bokszot. Mi a helyzet a családoddal? Hogyan viselik?
Balzsay Károly: Mivel édesapám időtlen idők óta bokszedző (id. Balzsay Károly sikeres tréner, a magyar ökölvívó-válogatott egykori szövetségi kapitánya, legutóbb Erdei Zsolttal is együtt dolgozott Magyarországon és Amerikában), részéről nincs gond, sőt, ő vitt le edzésre. A másik oldalról azt mondhatnám, hogy jól kell társat választani. A feleségem is sportoló volt, tornász, éppen egy tatai edzőtáborban ismerkedtünk meg. Persze többen szurkolnak és aggódnak, amikor bent püföljük egymást a ringben, de ő pontosan tudja, ez az életforma mivel jár, így ebből nem is volt gond soha.
hvg.hu: És a klubod, a német Universum Box-Promotion? Itthon csak rosszakat hallani róla.
Balzsay Károly: Itthon tényleg rossz az istálló sajtója, ami annak is köszönhető, hogy pár jól informált újságíró kitalálta, hogy az Universum milyen rossz. Ez nekem egyáltalán nem tetszett, még akkor sem, ha tudom, hogy ennek a reakciónak az volt a fő mozgatórugója, ahogy Erdei Zsoltival bántak. De igazából a másik felet soha nem kérdezte meg senki. Az senkit nem érdekelt, hogy ők mit miért csináltak. Pedig nagyon sok jó húzásuk volt, teljesen profi módon építették fel a sportolóikat, akiknek a bokszon kívül az égvilágon semmivel sem kellett foglalkozniuk. Tény, a gazdasági válság érzékenyen érintette őket, több világbajnokuk is elhagyta a klubot, nekem viszont mindig megadták a lehetőséget, végig korrektek voltak, és nincsenek is rossz emlékeim róluk.
hvg.hu: Eddigi pályafutásod során ki ellen vívtad a legkeményebb meccseidet?
Balzsay Károly: Két meccsre kifejezetten emlékszem. Az első amatőr korszakomban volt, a román Lucian Bute ellen a 2002-es Európa-bajnokságon, a srác most Kanadában a súlycsoport királya. A másik az első profi övem megszerzése volt 2009-ben. Az orosz Gyenyisz Inkinnel harcoltunk a Boksz Világszervezet (WBO) nagyközépsúlyú övéért. Mindkét bokszolóval hatalmasat küzdöttem és hihetetlenül elfáradtam.
hvg.hu: És a Robert Stieglitz elleni váratlan vereség ugyancsak 2009-ben? Ott elvesztetted az övet.
Balzsay Károly: Akkor valóban megjártam a poklot, borzalmasan éreztem magam, ráadásul a következő meccsen megint kikaptam. A második vereségért viszont az Universum felvállalta a felelősséget, hiszen ők hajszoltak bele. Elnézést is kértek, ennek ellenére még a visszavonuláson is elgondolkoztam. Ez a korszak szerencsére azonban a megújulásé is volt. A második meccs után rengeteg jó dolog történt velem, rengeteg jó emberrel ismerkedtem meg, akik sokat segítettek. Új edzőm lett, akivel a tréningek is mások lettek, nekem pedig pont egy ilyen szemléletváltásra volt szükségem.
hvg.hu: Ha mégis folytatnád, szívesen kipróbálnád magad Amerikában?
Balzsay Károly: Nem értek egyet azzal a felfogással, hogy valaki csak Amerikában érhet fel a csúcsra. Teljes karriert Európában is lehet csinálni. És ha már itt tartunk, azzal sem értek egyet, hogy ennyire megkülönböztetik az amerikai meg az európai stílust. Nem tartom sem túltaktikázottnak, sem defenzívnek az európai bokszot, rengeteg jó harcos van a kontinensen, de például az én stílusomat sem nevezném túlzottan védekezőnek.
hvg.hu: Miért, te hogyan írnád le a saját stílusod?
Balzsay Károly: Nem könnyű az embernek körülírni a saját stílusát. A támadó bokszot szeretem, a „verekedős” bokszot, ahol nem feltétlenül a lábmunka nyeri meg a meccset. Felesleges adok-kapokba persze nem szívesen megyek bele, de semmiképpen sem azt csinálom, hogy összezárok, és kivárom, míg a másik hibázik. Inkább megyek előre, és az agresszivitásommal kényszerítem az ellenfelemet hibázásra. Mondhatjuk úgy is, hogy szeretek elébe menni a dolgoknak, persze ésszel.
hvg.hu: És mi a helyzet a veretlenség mítoszával? Amerikában nem létezik ilyesmi, hiszen a legjobbak is kaptak már ki, itt viszont igen.
Balzsay Károly: Szerintem Európában sincs ilyen, ez csak Magyarországon létezik. Mint ahogy az a felfogás is, hogy egy olimpián csak az aranyérem számít, arra, aki ezüstöt vagy bronzot szerzett, már nem is emlékszünk. Mondanom sem kell, mennyire nem értek egyet ezzel a szemlélettel, amin a legutóbbi olimpia mérsékelt eredményei azért kicsit talán változtattak.
hvg.hu: Mintha a profi boksz megítélése is változott volna itthon. Két világbajnokunk is van, mégsincs akkora médiafelhajtás Erdei Zsolt és körülötted, mint mondjuk Kokó körül volt az ezredfordulón. Ennek szerinted mi az oka?
Balzsay Károly: Ne feledjük, hogy Kokó az első volt, így mindenkinek új volt az a helyzet, hogy profi világbajnok lett. A média felkapta, de ebből a korszakból szerintem még Zsoltinak és nekem is jutott egy kicsi. A kereskedelmi televíziók azonban egyre inkább a valóságshow-k világa felé fordultak a valódi értékközvetítés helyett, és ez a helyzet szerintem a jövőben sem fog változni. Nyilván az sem tett jót a profi boksz képernyőn maradásának, hogy Zsolti az Unversummal vívta a külön harcát, én pedig elveszítettem a vébéövemet. A köztévé mostanában viszont újra elkezdett egyre több sportot sugározni, így előbb-utóbb szerintem visszatérhet a boksz a képernyőre.
hvg.hu: A tévé egy dolog, de vannak olyan jó képességű magyar bokszolók is, akik a helyetekbe lépnek majd?
Balzsay Károly: Konkrét neveket szándékosan nem akarok mondani, de igen, vannak tehetséges srácok. Persze kell pár év, egyrészt míg ők beérnek, másrészt az anyagi-, infrastrukturális- és médiaháttér is megerősödik. A profi bokszpiac az utóbbi időben nagyon beszűkült, én most senkinek sem ajánlom, hogy profi bokszolónak álljon. Szerintem az amatőr boksz erősítésére kell összpontosítani, az Eb-re, a vb-re és az olimpiára, ezeken minél jobban szerepelni. Arról nem is szólva, hogy a profi karrier elkezdése előtt kifejezetten jó egy eredményes amatőr múlt, bár kivétel természetesen itt is akad.
Vincze Szabolcs
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
„Egy magyar focista nem sokat gondolkodik egy ilyen ajánlaton”
Megyeri Balázs 2010 nyarán igazolt a Fradiból Görögországba, az idén pedig a Bajnokok Ligája csoportkörök végére első számú kapus lett az Olimpiakosznál. A hírek szerint klubja új szerződést akar vele kötni, és más csapatok is érdeklődnek. Hogyan lett első számú kapus? Mit élt át a drámai utolsó BL-csoportkörben? A játékost a helytállásról, menedzserét, Hrutka Jánost pedig a háttérben zajló részletekről kérdeztük.
Juhász: Pár év múlva mindenki megköveti majd Dzsudzsákot
Juhász Roland és csapata, a belga Anderlecht hibátlanul abszolválta az Európa Liga csoportját, a legjobb 32 között pedig a holland AZ Alkmaar csapatát kapta. A csapatában és a válogatottban is alapembernek számító magyar védővel az idei EL-sorozatról, az emlékezetes párharcokról, a jó védő legfontosabb tulajdonságáról, a Rangers érdeklődéséről, az NB I-ről és a címeres mezről beszélgettünk.
