Szlovénia a négy közé jutásról már letett, az olimpiai kvalifikációról ellenben nem, a motiváció látszott is játékosaikon az első gólok után. Sajnos a mieinken teljesen más látszott: tanácstalanság, fáradtság, dekoncentráltság. Kapusteljesítményről gyakorlatilag nem beszélhetünk, Mikler és Fazekas összesen négy (!) lövést fogott meg a meccsen, így hiába loholtunk a szlovének után, hiába jöttünk fel hat gólos hátrányból egyre is, a vége sima vereség lett (32-30) – ami azt jelenti, a franciák elleni bravúr után diadalmenetet vizionáló szurkolóknak fel kell ébredniük.

EHF Euro 2012

De mi is a valódi helyzet a férfi kézilabdasporttal? Ha a válogatott vezetésének merítési lehetőségeit nézzük, biztosan kisebb, mint a kontinensviadalon közvetlen vetélytársainkká vált válogatottak legtöbbjénél. Nincsenek világsztárjaink – világklasszis teljesítményre képes játékosunk viszont akad: Fazekas, Császár, néha Iváncsik Gergő -, a Nagy László-féle osztályon felüli minőség hiányzik. A spanyoloknál, franciáknál, dánoknál van „ikon”, aki egyedül is képes meccset nyerni – ellenben amivel ezek hiányát kompenzálni lehet, azt Mocsai Lajos és stábja beépítette a válogatott játékába. A csapat nem csak a franciák elleni győzelem tényével, hanem a mentális erejével, az ott és a spanyolok ellen látott akarással gerjesztett újabb kézilabdalázat az országban. Persze a győztesekkel könnyű azonosulni. Ennek a modellnek a lehetőségei egyben a korlátai is: fanatikus védőmunkával, „csúszással-mászással” addig lehet pótolni a csillogást, amíg a fizikai és szellemi frissesség engedi. Sorozatmérkőzések esetében biztosan nem végig – és amikor a fáradtság mellett a szűk keretből csak ideiglenesen tud előlépni egy-egy ember, hogy tehermentesítse a kezdőket, akkor az azonos vagy hasonló képességű csapatok ellen is szenvedünk.

MOCSAI Lajos, a magyar kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya

MTI / EPA

Nagyon sűrű és nagyon kiegyensúlyozott a kontinens élmezőnye: az elődöntők előtt még mindig számtalan variáció él, hogy kik lehetnek ott az olimpiai kvalifikációs tornán és milyen sorrendben, szinte minden középdöntős reménykedik, számol, kalkulál. Innen nézve tekintsük nagyon komoly sikernek, hogy a mieink már a tavalyi vb-n biztosították helyüket a selejtezőben – és az Eb is igazolta, hogy ott a helyünk a tömör európai középmezőnyben. Netán az élmezőny végén.

A fiatalok még bátrabb bevetése lehet a következő feladat, mert muszáj tovább lépni. Ancsin Gábornak, Putics Barnának, Nagy Kornélnak meg kell kapniuk a maguk leckéjét, aminek megoldásában a csapat segítheti őket. Nincs értelme nem kockáztatni, akkor is, ha persze az olimpiai selejtező hatalmas feladat, nagyobb teher lehet, mint az Eb volt. A jövő alapemberei a mélyvízben tudnak megtanulni úszni, nem a medence partján. Az Eb-n most már a hatba jutáshoz is kell egy kis szerencse és egy bravúr (ma este, a horvátok ellen), de a sportág hosszabb távú érdekei sokkal fontosabbak. A csapat a maga harcát Újvidéken megvívta, és ha a pályán félsiker is született, a közönség teljes szívvel a fiúk mellé állt. Nagy bizalmi tőke, lehet vele élni.

Zubai Szabolcs kapura dob a védekező szlovén Miha Zvizej mellett

MTI / EPA

A torna további részét pedig nyugodtan felfoghatjuk annak, aminek eredetileg sokak szerint az Eb-t is kellett: felkészülésnek az olimpiai selejtezőkre.