A Bajnokok Ligája legutóbbi kilenc kiírásából ötöt ez a kettő nyert (2003: Milan, 2006: Barcelona, 2007: Milan, 2009: Barcelona, 2011: Barcelona). A Milan hétszer szerezte meg a nagyfülű serleget, a Barcelona négyszer. És a sikerek többsége már a modern futball időszakára esik, nem poros vitrineket mutogatnak, amikor a dicsőségről beszélnek.

Felfelé, lefelé

Kettejük közt a különbség – ha az elmúlt évtizedet nézzük -, hogy a Milan inkább lefelé, a Barca pedig felfelé épített egy generációt. A Milanból közben távoztak vagy kikopóban vannak az ikonok – Sevcsenko, Maldini, Kaká, Pirlo, Gattuso, Seedorf -, akiktől a klub a kétezres évek első felében Európa topcsapata lett. Alakult, változott a csapat, a 2007-es BL-győzelem óta kevés komolyabb életjelet adva az elitligában.

Milan-öröm

MTI

Eközben a Barcelona gyakorlatilag túlnőtte önmagát, nem itt és most fogjuk részletezni, mit jelent a La Masiából érkező generáció a világfutballban (és a populáris kultúrában). A Barcelona a fogadóirodáknál az idei BL elsőszámú esélyese, ők lehetnek az első csapat, amelyik képes a címvédésre a BL-ben. Nagyjából ez az egy dicsőség, amit még nem aratott le Guardiola együttese az elmúlt három évben. (A BEK utolsó duplázója ellenben a Milan volt.)

Barca-öröm

AP / Manu Fernandez

A két csapat közös BL-történetét már összefoglaltuk egyszer, a ma esti mérkőzéssel kapcsolatban maximum az idei csoportkör releváns, a többi csak történelem. De még a csoportmeccsekből sem okvetlenül érdemes kiindulnunk.

Mi az ábra, Ibra?

A Camp Nouban lejátszott találkozón a Milan góljait Pato és Thiago Silva, a Barcelonáét Pedro és David Villa lőtték – hárman közülük egészen biztosan nem lesznek ott a San Siróban a negyeddöntő első meccsén. (Az akkori szezon eleji formát is érdemes megemlíteni, amin azóta mindkét klub erősen túllépett.)

A Milané a nagyobb veszteség. A Roma ellen megsérült Thiago Silva a világ három legjobb középső védője között van, a tartást, amit ad, nem pótolhatja senki. Patót lassan sámánok vizsgálják a brazíliai esőerdőkben, hogy kiderüljön, mi baja van – kiesése még így is a kisebbik rossz hazai oldalon.

Zlatan, a szamuráj

AP / Kirsty Wigglesworth

Mert ott van Zlatan Ibrahimovic, a nagyon csúnya szamurájfrizurára váltó balkáni vérű svéd, aki régen látott gólátlaggal jelentkezett idén, vezeti a Serie-A góllövőlistáját és az önmagukat bátorító Milan-drukkerek szerint az Arsenal elleni első meccsen végleg bizonyította, hogy nemzetközi tétmeccseken is képes vezére lenni mindenkori csapatának.

Anno a Barcelonában ezt hiányolták belőle, abban az egy szezonban, ami megadatott neki: épp akkor nem jutott döntőbe a Barca, amikor Ibra volt a centere. Most odapörkölhetne a katalánoknak válasz gyanánt – a kérdés, mire megy vele a Milan.

A Barca ne lenne motivált...?

Ha Messiék a – szokásos – februári holtpontjukon végleg túllendülve, „BL-kompatibilis” tempóra váltanak, nem a Milan fogja megszabni a táncrendet. Messi megfelelő méltatására lassan bolygóközi konferenciát hívnak össze, góltermése és gólátlaga egy másik világot idéz – ha csak egy gólt szerez ma, már megdönti a mindenkori BL-szezoncsúcsot… -, a csapat motiválatlanságáról most senki nem beszél (utolsó hat meccsüket megnyerték a bajnokságban, lemészárolták a Leverkusent a BL-ben). Ahogyan a sérültekről sem, pedig akad belőlük arrafelé is.

Motiváltak

AP

Thiago Silva kiesésével a tengelye horpadt meg a Milan játékának, a hét végén csereként játszó Boateng és Ibrahimovic mellett nehéz megmondani, ki lehet a kulcsember Allegri taktikájában egy olyan meccsen, amelyen mindenképpen előnyt kell szereznie a Milannak.

Persze azon se lepődnénk meg, ha az olaszok is a két meccses forgatókönyv felől közelítenének a hazaihoz is, és kevesebbet kockáztatnának. Ám a  Barcelona szinte biztosan fog gólt lőni – 29 meccs óta mindig lő –, ezért nem adhatja át a területet a Milan: bekkelni ráér majd a visszavágón, ha lesz mit őriznie.

Mindkét csapat jó formát mutatott az elmúlt bajnokikon, mentálisan egyben vannak – jó hír ez azoknak, akik a csoport milánói meccsét az év eddigi legnagyobb BL-találkozójának látták. Akkor 3-2-re nyert a Barcelona, most tippelünk egy 2-2-t, hogy mindenki jól járjon, beleértve a visszavágón is izgalmakra vágyókat.

Ribéry hazaugrik győzni

A Marseille továbbjutása az Inter ellen a vakok és a félszemű közmondásos viszonyát idézte. Nagyon sok sebből vérzik ez a francia brigád az idén, odahaza messziről integetnek mindennek, ami siker – ugyanakkor Deschamps jó edző, és egy jó edző tudja, hogyan kell játszatni a csapatot akkor, amikor nincs formában.

Brandao öröme

AP / Luca Bruno

A Marseille a „ne kapjunk gólt” végéről fogja meg a dolgot, ami a szórakozni vágyó nézőket nem fogja belenyomni a fotelbe – de ha képtelen a csapatod a sziporkázásra, egyáltalán a nyomásgyakorlásra, akkor nincs más megoldásod. A Marseille a Velodrome-ben hét meccsen összesen egy gólt kapott, így evickélt el a legjobb nyolcig. Kérdés van?

Persze, hogy van. Az Internazionale nevű, két évvel ezelőtti halálos gépezet rozsdás maradékát nagy nehezen összelapátoló Marseille most nem roncsderbire kapott beutalót, ezúttal egy bőgő motorral felpörgő tartálykocsit kellene megállítania. A Bayern München elég változatos szezont él át, a gálázástól az egészpályás harakiriig terjedő skálán, de a Marseille rosszkor kapta szembe a bajorokat.

Ribéry, Robben: formában vannak

AP

Vannak örökké érvényes sztereotípiák a Bayernnel kapcsolatban, ezek egyike, hogy bármilyen hektikus is a csapat, amikor éppen önbizalmánál van, képtelenség megállítani. Ilyenkor a bénák is táncolni kezdenek és most nem okvetlenül Mario Gomez góltermelésére utalunk. Ribéry és Robben, a hol így, hol úgy sérült, morgós-nyafogós páros nekiállt futballozni, a Bayern pedig tucatjával lövi a gólokat.

Minden meccs persze nem lehet kívánságműsor, a németeknek épp elég, hogy odahaza lesz a visszavágó, szolídan fogják lerendezni az első meccset, de lerendezik, egyszerűen azért, mert jobb játékosaik vannak. Nyer a Bayern 2-0-ra. És a stáb több tagja a visszavágók napját München helyett Madridban fogja tölteni.