A sakk hős baritonja – Portisch Lajos 75 éves

Tizenkét évesen már sakkozott, 1951-ben, vagyis mindössze 14 esztendősen már magyar sakkmester, 1958-ban nemzetközi mester, 1961-ben pedig nemzetközi nagymester lett. A 20. század legjobb magyar sakkozójának választották, vita nélkül. Portisch Lajosnak évtizedeken át mindenhez köze volt, ami a magyar sakkban történt, fantasztikus kortársai voltak, mégis vele azonosította mindenki a sportágat, ahogy mondani szokás, a Portisch nevet azok is ismerték, akik sakktáblát se láttak életükben.

Pedig nem is sakkozó akart lenni. „Én tulajdonképpen zenésznek készültem, hiszen évekig hegedültem, aztán később, amikor újra találkoztam a zenével, akkor elkezdtem énekelni. Már gyerekkoromban is folyton énekeltem, csak nem úgy, ahogyan később, amikor már komolyan foglalkoztam az énekléssel." – nyilatkozta a tiszteletére rendezett fogadáson.

Bánkuti András

A magyar nagymester két éve a fidelio.hu-nak beszélt részletesebben zenei szenvedélyéről, tálentumáról. Tizenkét éves koráig úgy volt, hogy zenész lesz, ekkor, „karácsonyi ajándékként” berobbant az életébe a sakk. Onnantól csak képletesen hegedülte el a többiek nótáját. Azt mondta, a késői kezdésnek is szerepe van abban, hogy mai napig aktívan versenyez.

Valóban, ha napjaink 10-14 évesen nagymesteri pontokért játszó csodagyerekeire gondolunk, Portisch története szinte ellenkező előjellel szenzáció. Pláne, hogy a világbajnoki cím kivételével mindent elért így is, amit sakkozó elérhet.

„Amikor hazafelé tartottunk a jereváni sakkolimpiáról és majd szétesett a gépünk, azt mondtam a kollégáknak, látjátok, ha énekes lettem volna, most az én különgépemmel repülnénk. De persze az is lehet, hogy a zalaegerszegi kórus tagja lennék. Akkor kezdtem el énekelni tanulni, amikor beláttam, hogy világbajnok már nem lehetek.” – idézte fel az interjúban.

MTI / Oláh Tibor

Akkor már nem volt oka megbánni a váltást, amikor – a hetvenes-nyolcvanas években – a világ tíz legjobb sakkozója közé tartozott. Operaénekesként talán nem jutott volna el eddig, bár hősbaritonként kétoktávos áriát is el tud énekelni.
Azt mondja, olyan nyelveken énekel, amelyeket beszél is: németül, olaszul, oroszul, magyarul. Angolul csak beszél, nem énekel. És tökéletesen beszéli a sakk nyelvezetét, bár a modern változatokkal vannak fenntartásai.

"Nem nagyon szeretem a komputereket, meg ezt az egész komputervilágot, de azt el kell ismerni, hogy segít a sakk népszerűsítésében. Gyakorlatilag minden versenyt, azonnal élőben lehet látni az interneten keresztül. Ami pedig a gépeket illeti: már ma is legyőzik az embert. A gép nem alszik, nem fárad, nem álmos és hatalmas adatbázisa van..."

Dörmög olykor, ha a sorban előtte álló bankkártyával fizet, ismerte el egy korábbi interjúban, és a modern kor sakktitánjai közül se mindenkitől van elájulva.

„Nekem egyértelműen Bobby Fischer a világ és minden idők legnagyobb játékosa. Egyrészt, mert baráti kapcsolatban voltunk, noha vele nem lehetett könnyen baráti kapcsolatba kerülni. Versenyeztünk is együtt. Elég annyit mondani, hogy egyedül képes volt a szovjet hegemóniát megtörni. És ez nagyon nagy dolog volt."

Ez vitathatatlan. Pláne, ha olyan valaki mondja, akinek szintén sikerült. 1978-ban a magyar sakk máig legnagyobb sikerét érte el a Portisch Lajos vezette férfi válogatott, amely Buenos Airesben megnyerte az olimpiát. Ahogy Bobby Fischer Szpaszkijtól a világbajnoki címet, úgy hódította el Magyarország az olimpiai dicsőséget a legyőzhetetlennek hitt szovjetektől.

Chessville.com

Abban az évben labdarúgó-vb is volt Argentinában, jóval szerényebb magyar eredménnyel. A zöld gyep helyett a River Plate stadionjának sajtóközpontjában jött a magyar diadalmenet. Portisch első táblásként mindegyik fordulóban szerepelt, a legeredményesebb magyarként végzett. Mellesleg pedig igazi kapitányként kijárt mindent a csapatnak, beleértve a megfelelő ételeket és szállodai ellátást is. (Csapattársai: Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István, Vadász László.)

Olimpián ezüst és bronz is jutott neki, fájdalma, hogy kilencszeres világbajnokjelöltként, az Élő-ranglistán 1980-ban és 1984-ben is harmadikként sem nyerhette meg az egyéni címet.

De mint tudjuk, ekkor visszatért életébe a zene, amely a mai napig meghatározza világát. Egy 75 évesen is friss sportember, akinek a zene és a játék a mindene – alighanem boldog ember a 20. század egyik legjobb magyar sakkozója.