Borkai: Ha doppingoláson érnek valakit, az egész nem ér semmit
Két éve MOB-elnök, két hónapja jelentősen kibővített hatáskörrel, hiszen február óta a Magyar Olimpiai Bizottság egyedül irányítja a magyar sportot és osztja el a sportpénzeket. Az olimpiai bajnok Borkai Zsolt, aki egyben Győr fideszes polgármestere is, Londonban a pekingihez hasonló teljesítménnyel már elégedett lenne. A Schmitt-ügyről pedig azt mondja, a vétkes már megbűnhődött.
hvg.hu: Megvan még, milyen volt Szöul előtt 100 nappal?
Borkai Zsolt: Nem volt túlságosan jó érzés, mert január-februárban egy komoly vállműtéten estem át és az is kérdéses volt, kijutok-e egyáltalán az olimpiára. Ezért én akkor abszolút arra koncentráltam, hogy olyan állapotba kerüljek, hogy ott lehessek Szöulban tornászként. Vagyis egyrészről nehéz helyzetben voltam, másrészről viszont ez levette a vállamról azt a terhet, ami minden sportolón ott van, ami borzasztó nehéz tud lenni, és amit nem egyszerű leküzdeni és átlépni rajta. Végül úgy álltam hozzá, hogy ha kijutok, olyan nagy baj már nem lehet. Azt pedig, amit ott éreztem, lehetetlen leírni. Mindenkinek azt kívánom, legyen egy olyan pillanata az életében, amilyen nekem volt, amikor megláttam a 10 pontot és tudtam, olimpiai bajnok vagyok lólengésben. A sérülésem miatt is felfokozott idegállapotban voltam, hatalmas adrenalinlökettel mentem fel a pódiumra és jóval erősebbnek éreztem magam, mint addig bármikor.
hvg.hu: Könnyebb volt akkoriban egy élsportolónak?
Borkai Zsolt: Más rendszer volt. 1988-ban az embernek még mindig szinte a sport volt az egyetlen lehetősége arra, hogy világot lásson és sikeres legyen. Most kinyílt a világ, számtalan lehetőség van és a sportban ma már nap mint nap sokkal komolyabb áldozatokat kell hozni ahhoz, hogy valaki felérjen a csúcsra. Ilyen szempontból is más volt az az időszak. És azért is, mert sokkal nagyobb bázisa volt akkoriban a magyar sportnak. Ráadásul a ’88-as két csonka olimpia után következett, hatalmas volt a várakozás, mindenki nagyon figyelte a híreket, hajnalban keltek az emberek, hogy tévén vagy rádión követhessenek bennünket. Most az olimpia kicsit háttérbe szorult. Pedig most is fontos, hogy vannak tehetségeink, most is kellenek példaképek, hogy a gyerekek elkezdjenek sportolni, nem is feltétlenül az olimpiai aranyért, hanem a mozgásért.
hvg.hu: Az eddigi 107 kvótára hogy tekint?
Borkai Zsolt: Úgy, hogy nem szabad homokba dugni a fejünket és azt mondani, minden rendben van. Hiszen ha a kvótaszerzést illetően is megnézzük az eddigi olimpiák történetét, azt látjuk, hogy folyamatosan csökken a magyar csapat létszáma. Kinyílt a világ és nem akar mindenki sportolni. Magyarországon is kevesen akarnak mozogni. Tehát nem vagyunk olyan jó helyzetben, mint korábban. Hosszan tudnám részletezni, hogyan vonult ki az állami finanszírozás a magyar sportból, hogy mennyi probléma van, hogy miért és hogyan jutottunk idáig, de nem teszem, nem is volna elegáns. Tény, hogy nem tudjuk egyik pillanatról a másikra megoldani az összes problémát, de az, hogy a MOB most ténylegesen központi szerepet kapott, és az állami akarat is látszik, hogy megkapjuk a szükséges anyagi forrásokat, hatalmas lehetőséget jelent a magyar sportnak. Kis lépésekkel tudunk előre haladni. Egy hét vagy hónap alatt sem lesz senkiből olimpiai bajnok.
hvg.hu: A társasági adóból befolyt pénzekről mit gondol? Az egyik oldalon jó, hogy 5 látványsportág kiemelt helyzetbe került, a másik oldalon viszont mi lesz azokkal a műhelyekkel, amik még az ön idejében is léteztek és kiváló sportolókat, vívókat, kajakosokat, tornászokat adtak.
Borkai Zsolt: Azt gondolom, nagyon jó, hogy 5 látványsportág ilyen támogatási rendszerben működhet. Ez itt főleg az utánpótlásról szól, ezekben a sportágakban van a legtöbb igazolt sportolónk. És nem ennek a kárára, hanem emellett kell a többit felépíteni. Hiszen ez a kérdés, hogy mit tegyünk a többi sportággal. A MOB-nak meg kell majd jelölnie, akár ebben az évben, az olimpia után, azokat a sportágakat, amiket hasonló rendszerben kellene majd működtetni. Mert nyilván nem lehet minden sportágat finanszírozni és támogatni.
hvg.hu: Melyeket lehetne?
Borkai Zsolt: Szerintem a hagyományosan magyar sikersportágakat, az elmúlt időszak legeredményesebb sportágait és az alapsportágakat is. Erről kell majd konzultálni a kormányzattal, mennyire tartják ezt működőképesnek és finanszírozhatónak. Tettünk már komoly lépéseket, hiszen az 5 kiemelt sportágtól – a szövetségekkel egyeztetve – 80 millió forintot átcsoportosítottunk azokhoz az utánpótlásbázisokhoz, amelyeknek nem jut a TAO-s pénzekből támogatás. Nyilván nem elég ez a pénz, és infrastrukturális problémák is vannak, de legalább ezzel a kis lépéssel jeleztük, merre szeretnénk menni.
hvg.hu: Nem kellene elfelejteni ezt, hogy mi „sportnemzet vagyunk”?
Borkai Zsolt: Szerintem a múltbeli eredmények alapján mindenképpen sportnemzet vagyunk. És ezt külföldön is így látják. Az egy másik dolog, hogy most éppen milyen minőségben vagyunk sportnemzet, hol áll a skálán ez a történet. Följebb kellene jutnunk, erről szólnak az imént említett kis lépések. És azért se mondjunk le erről, mert ez nemcsak az élsportról szól, sok kapcsolódási pont van: az egészséges életmód, vagy a mindennapos testnevelés. Jó szakemberekkel, testnevelőkkel és edzőkkel ezt a rendszert nagyon szépen fel lehet építeni újra.
hvg.hu: Ön szerint hány fővel leszünk majd ott Londonban?
Borkai Zsolt: Szerintem 130 környékén leszünk, ehhez kell, hogy a héten a női vízilabda-válogatott is kvalifikálja magát. Pár hete még borúsabban láttam ezt az egészet, a vívóink eredménytelenségére nem számítottam.
hvg.hu: Hány érmet vár?
Borkai Zsolt: Azt mondom, hogy ha a pekingi eredményt megismételjük, akkor nagyon fogok majd örülni. Akkor 10 érmet szereztünk, abból 3 volt arany. Most is vannak olyan tehetséges és eredményes sportolóink, akikkel kapcsolatban nagy a várakozás, és akik reményeim szerint oda is tudnak majd érni az élre.
hvg.hu: Gondolom, Berki Krisztiánért külön szorít és az aranyesélyesek közé sorolja.
Borkai Zsolt: Sokakat sorolok oda, de nem szívesen konkretizálnék, mert átérzem a sportolók helyzetét, hogy mekkora nyomás van rajtuk. Eljutottak odáig, hogy ott lehetnek Londonban és egy adott pillanatban kell majd életük legjobbját nyújtani. Amúgy is nagy teher van rajtuk, ha még a MOB elnöke is pakol rájuk, és sulykolom, hogy ők az esélyesek, az nem jó irány szerintem. Én inkább azon igyekszem, hogy ha bármelyiküknek bármilyen nehézsége adódik, azt megoldjuk. Ugyanúgy szurkolok Berkinek is, mint mondjuk Cseh Lacinak. Az igaz, hogy Krisztián miatt nem aggódom különösebben, mert láttam a tokiói vb-n versenyezni. És akkor azért tényleg volt rajta nyomás, hiszen ott minden elúszhatott volna, ha nem úgy csinálja meg a gyakorlatát, ahogy ott a döntőben megcsinálta. Nem jutott volna ki a második olimpiájára sem, nem lett volna világbajnok és könnyen eltűnhetett volna a süllyesztőben. Ebben a szituációban ő képes volt arra, hogy a legjobb tudását nyújtsa és megnyerje a versenyt. Hasonló szituáció és hasonló érzések várnak rá az olimpián is, ott lesz a zabszem a fenekében, de biztos vagyok benne, hogy meg tudja majd csinálni. De bármilyen eredményesek lehetünk, bármennyi aranyérmet szerezhetünk, ha doppingoláson érik bármelyik sportolónkat, akkor az egész nem ér semmit. Ezt minden sportolónknak elmondtam, mindegyiküket arra kértem, tiszta körülmények között készüljenek és úgy is versenyezzenek, mert akkor leszünk boldogok az érmektől.
hvg.hu: Schmitt Pál ügyéről mit gondol?
Borkai Zsolt: Ez az ügy a MOB tekintetében egy lezárt ügy. Schmitt Pál a NOB tagja és a MOB tiszteletbeli elnöke, aki 20 éven keresztül nagyon jól irányította a magyar sportot, és az akkor megszületett eredményekben neki nagyon nagy szerepe volt. Azzal pedig, ami a köztársasági elnök személyéhez kapcsolódik, a MOB elnökeként én nem akarok foglalkozni.
hvg.hu: De mégiscsak tiszteletbeli elnöke annak a testületnek, amit ön vezet. És a MOB elnöke volt, amikor összeollózta a doktoriját.
Borkai Zsolt: 20 éven keresztül nagyon jól vezette a MOB-ot, életben tartotta az olimpiai játékok fontosságát. Ha valami történik valakivel, nehogy már az egész életével kelljen fizetnie. Schmitt Pál pedig már megbűnhődött. Ne ítélj, hogy ne ítélhessenek. Mindenki kerülhet hasonlóan kínos szituációba és fontos, hogy úgy ítéljük meg a tevékenységét, addig menjünk el, amennyit mi magunk elviselnénk hasonló helyzetben. Ne felejtsük el az eredményeket és ne hegyezzük ki a MOB-ra azért, mert Schmitt Pál tiszteletbeli elnök.
hvg.hu: Miért nem szólalt meg senki a sportvilágból?
Borkai Zsolt: Olimpia előtt generálni ilyesmit, akár azzal, hogy a MOB tesz valami állásfoglalást vagy véleményt formál - nincs erre most szükség. Nyugalom kell, és nem a balhét gerjeszteni. Mi is a feladatainkkal foglalkozunk, segítjük a magyar versenyzőket a felkészülésben. Semmi mással nem óhajtunk most foglalkozni, semmi olyannal, ami negatívan befolyásolhatná a londoni olimpiai szereplést. És a sportolóinkat is távol akarjuk tartani ettől az egésztől.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
