Kezdjük talán egy remek videofelvezetéssel, mert nevetni muszáj akkor is, ha vérre megy a játék (köszönet érte A korona mögött c. Real Madrid-blognak!)

Egy hónapja azt gondoltuk, az elmúlt másfél évben minden járulékos cirkusszal megterhelt El Clásicók sorában április végén végre lesz egy, amit különösebb feszültségek nélkül lezavarnak a felek, aztán jöhet a BL-döntő. Természetesen egy újabb El Clásicóval.

Most pedig úgy fest, a mai, bajnoki meccs minden eddigi bajnokijuknál fontosabb, ellenben a BL-döntőben nem biztos, hogy találkoznak.

Háromból két eredmény jó a Realnak

Ha José Mourinho szeret is ellenségeket keresni, ezúttal nyilván pontosan tudja, ezt a helyzetet elsősorban saját magának köszönheti a Real Madrid. Tízpontos előnnyel vezetett a bajnokságban és Pep Guardiola is kész volt elismerni, a Barcelona nem fogja megvédeni címét.

AP

De ilyen a futball – a Real Madrid az egész szezon brutális menetelésében tulajdonképpen bekalkulálható kisebb hullámvölgyekbe épp akkor kószált be, amikor nem kellett volna: mostanra 4 pontra csökkent a hátránya, ha ma veszít, nincs az a lélektan, ami alapján ne bukná el a bajnokságot is (pláne, hogy nehéz meccsei vannak még hátra).

A helyzet persze nem okvetlenül drámai, ha a két csapat közti kémiát kihagyjuk a számításból: a Real Madridnak a három lehetséges eredményből kettő megfelel, a Barcelonának ellenben muszáj nyernie.

Csak hát a nyomás, bármilyen helyzetben is találkozik ez a két gárda, azóta a Realon - és Mourinhón - van, amióta első barcelonai fellépésén beleszaladt abba az irgalmatlan sallerba. Azóta a Real Madrid még a kevésbé éles helyzetekben lejátszott meccseit is többnyire szétidegeskedte a Barcelona ellen (a kifejezés minden taktikai és lélektani aspektusát megmutatva), akkor is, amikor nem volt muszáj.

Kukába a szezonnal

Mourinho most azt fogja mondani, talán játékosainak is, de a sajtónak biztosan, hogy nem ez az év meccse. A Bayern München elleni BL-visszavágó fontosabb. A matematika még vele van: vereség esetén is megmarad egy pont előny a tízből. De valójában nyilván tudja, hogy hatalmasat bukhat.

AP

A győzelemre született és győzelemre ítélt edző, minden idők egyik leggólerősebb Real Madridjával, a régi dicsőség visszahozatalát ígérő sereggel minden statisztikát dobhat a kukába, ha nem nyer címe(ke)t. Épp ezért ma este nem a statisztika és a régi dicsőség felidézése lesz a célja, hanem a döntetlen. Ahogy azt Bernd Schuster mondja, aki nyert bajnoki meccset a Barcelona ellen – ellentétben Mourinhóval –, viszont távoznia kellett a kispadról, amikor egy Clásicó előtt azt nyilatkozta, hogy nincs esélyük.

Mourinhónak nem kell ma nyernie. De vajon megéri-e neki és a Realnak, ha nem győzni megy Barcelonába? Eddigi madridi ténykedése során három olyan meccs volt, amikor a csapatát támadni küldte fel a Barca ellen – most a 0-5-öt nem számoljuk ide, ott tíz perc alatt átrendeződött minden –, és érdekes módon azok voltak a sikeresebb meccsek: a Spanyol Kupa döntője tavaly, a Szuper Kupa első mérkőzése odahaza és az idei kupavisszavágó a Camp Nou-ban.

A többi alkalommal ki akarta bekkelni, ahogy az Interrel anno a BL-elődöntőben, de ebben a Madridban nincsen meg az az olaszosan szívós, önsanyargatós fegyelem, amivel még a csatárok is képesek visszazárni, hogy úgy induljanak kamikáze támadásokra. Ahogy az Inter tette.

Barcelona: nincs kérdés

Ma este Mournihónak egy szempontból jó az alaphelyzete: nem kell magyarázkodnia, ha passzív játékot választ. Ha bekkel és pontot szerez, nem vehetik elő a bekkelésért. A gond az, hogy a Barca ellen a Real Madrid nem tud kibekkelni egy ikszet.

AP / Manu Fernandez

A Barcelonának nem kell alkalmazkodnia, ebben a párosításban ez sokszor kiderült már. Guardiola ezúttal mentesül a minimális rizikófaktor alól is, amit idegenbeli BL-meccseken kell legyűrnie: hogy támadjon-e minden áron vagy inkább Keita kezdjen és szűrjön. A Barcának ma nyernie kell, otthon játszik, a Real Madrid az ellenfél: nincs kérdés.
Messi kikapcsolása csak úgy megoldható, ha a csapatot is kikapcsolod körülötte, ez a nagy problémája minden földi futballklubnak a jelenlegi Barcelona ellen. A Real Madrid sem kivétel. Úgyhogy akkor már azt kívánja az ember – a kívülálló, ha van olyan –, hogy ne kapcsolják ki: lovak közé a gyeplőt, ott van a pályán egy másik gólgép fehérben, hadd szóljon!

Ronaldo és Messi egy másik galaxisban vívják gólpárbajukat, embertelen, amit produkálnak, de ennek a személyes történetnek semmi köze ahhoz, amit a két csapatnak el kell intéznie egymással. Mégis, milyen jó lenne, ha a Barca-Real harc az ő harcukon keresztül képződne le, kapura törő, ellenállhatatlan futballal. A romantika persze nem az élet-halál meccsekre jellemző a mai futballban, de hátha egyszer…

AP / Manu Fernandez

Négyből választhatnak

A Barcelona esélyes. Minden kiélezett, fontos meccsüket eddig ők nyerték, a tavalyi kupadöntőt kivéve. A mentális készültségük nem okvetlenül a meccsek első percétől erősebb. Hanem azzá válik, ahogy telik az idő és minden úgy történik, ahogy ők szeretnék. Az ellenfél lesz frusztrált, sokkal hamarabb. Láttuk eleget, mit jelent ez a Real egyes játékosainál, edzőjénél.

Mourinhónak fel kellene ismernie, hogy ezt a mentális erőt csak a pályára tett játékkal lehet elnyomni. De ahhoz a visszahúzódó, feszültséggel teli harcmodor nem elég. Még mindig azt gondolja a világ nagyobbik része, hogy ha van csapat, amelyik saját fegyverével győzheti le a Barcelonát, az a Real Madrid. Ha ma ismét kiderül, hogy nem így van, a portugál megbukhat. A bajnokság többi csapatával szembeni százvalahány gól és 27 győzelem sem ér semmit, ha azt az egyet nem tudja legyőzni, akit kellene.

Egyszerű modell ez. Négy variáció létezik, ha favorit ellen játszol. 1. Tudsz játszani és akarsz is. 2. Nem tudsz, de akarsz. 3. Nem akarsz és nem is tudsz. 4. Tudnál, de nem akarsz.

Olyan nincs, hogy a Real Madrid mindig az utolsót válassza.