Nos, úgy érzem, a Józsi a kelleténél többet ivott. Már mindenkivel összeveszett és minden jóérzésű emberrel megutáltatta a család fogalmát. Úgy érzem, én ebbe a családba nem akarok tartozni. Én már a gangon vagyok és várom a liftet, este megnézem a Magyarország, szeretlek!-et, mert vasárnap van.

MTI / Kollányi Péter

Nem akarok együtt szurkolni a családfővel, se anyuval, se apuval, se keresztapuval, se Vikivel, se Palival, se Janival, se Lacival, se senkivel. Ha meglátom ezt a zászlót, mindjárt Pali és Viki és Jani és Laci és a lerobbant Népstadionban vicsorító lerobbant, de lelkes és magabiztos honfitársaim jutnak eszembe. Azok a végtelenül egészséges, sportszerető magyarok.

Így aztán – hogy ne rontsam el a gyomromat és ne taszítsam magam morális válságba – úgy döntöttem, embereknek fogok szurkolni, versenyzőkért fogok izgulni. Mindenkinek azonban nem szurkolhatok, mindenen nem tarthatom rajta a szemem, teljesítőképességem korlátozott, így természetesen arról is döntést kell hoznom, kik lesznek ezek az emberek. És a döntést meghoztam. A döntésben egy szerencsés véletlen sietett segítségemre.

Egészen szerencsésen és véletlenül került kezembe az idén szeptemberben, az olimpia után megjelenő legújabb, check-in című kötetem kézirata, amiben legnagyobb meglepetésemre útleírásokat találtam. Mindezt különös jelnek vettem és nyomban el is határoztam, mit teszek.

Úgy döntöttem, hogy a kötetben szereplő országok csapatainak fogok szurkolni. Ez mégis valamiféle rendszert és keretet biztosít számomra. Otthont a világban és az olimpián, ha már itthon nem hagynak élni.

Így aztán szólítom Norvégia sportolóit. Szólítom Japán és Bulgária és az Egyesült Államok lányait és fiait. Szólítom Csehország és Tunézia és Jamaica legharcosabb és leghiggadtabb és legjobb doppingolóit. Szólítom Francia-Polinézia lakóit is, habár ők nem lesznek ott az olimpián. És végül szólítom Márton Anitát, Baji Balázst és Madarász Viktóriát. Ők mindhárman a Budacash Békéscsabai AC sportolói.

MTI / Rosta Tibor

Anita különösen szimpatikus számomra, mert ő szegedi, de Szegedről nem találtam semmit abban a kéziratban, csak Békéscsabáról. Anita 23 éves, és a dobószámokban meglehetősen gazdag tradíciókkal rendelkező magyar atlétika egyik szerényebb eredményeket felvonultató szakágának, a női súlylökésnek versenyzője.

Hajrá, Anita! Hajrá, Békéscsaba!