Sokpróba, győztes amerikaiak, egy hermafrodita, és a lányok a nyuszis magazinból
A világcsúcstartó az olimpiai csúcsért száll harcba férfi többpróbában, míg a női távolugrásban ketten is hét méter fölötti eredménnyel zártak - amire rég volt példa. Erős nap volt az atlétikapályán.
Az első szám a férfi tízpróbázóké volt a tegnapi napon a londoni stadionban. A mezőnyben volt az a két atléta, aki a kilencezer pontos álomhatárt már átlépte. Az egyikük cseh, 2001-ben tette meg, a másik pedig amerikai és idén érte el az álomhatárt. Ráadásul Ashton Eaton hideg, esős időben nyert 9039 ponttal versenyt, megdöntve Roman Sebrle 9026 pontos korábbi csúcsát. Eaton zsebében már ott van a fedett pályás világcsúcs (idén javította meg harmadszor) és nagy kérdés volt, lesz-e újabb rekord.
Az első két szám után is, és végül a nap végén is azt mondhatjuk, inkább az olimpiai csúcs van veszélyben, a kilencezer pont feletti eredményhez elképesztő második nap kellene.
Az első napon ugyanis elmaradt legjobbjától az amerikai, többször is. Kevéssel, de a végén sok kicsi sokra megy. A korábbi világcsúcstartó is ott volt a mezőnyben, de végül visszalépett. Már a száz méter sem ment túl fényesen, de aztán a távolugrásnál végképp úgy tűnt, nincs más megoldás. A cseh sarka fájt és bár előre bejelentette, hogy idén abbahagyja, a sérülés után már másképp nyilatkozott: nem szeretné így abbahagyni, szóval számolni kell majd vele még fedett pályán, illetve jövőre is.
Volt magyar induló is, Szabó Attila személyében, aki hősiesen teljesített, az indulást jelentő szintet hozta, és jutott életében először nyolcezer pont fölé. A magasugrás a megszokotthoz képest egész gyorsan lezajlott, a záró négyszáz métert is megúszták eső nélkül, remélhetőleg ez ma is így marad, mivel a rúdugrásnál (ami ma a harmadik szám lesz), sokkal fontosabb a jó idő.
A versenyben az első nap után (nem meglepetésre) a világcsúcstartó Eaton vezet, honfitársa Trey Hardee előtt. A meglepetés a harmadik helyen álló kanadai Damian Warner, Attila az első nap után a 27. helyen várja a holnapi folytatást.
Csúcstartónőnk, Orbán Éva dobókörbe lépett tegnap délelőtt: a kalapácsvetés selejtezőjéből próbált meg továbbjutni. Erős szintet húztak, hetvenkét méter volt, ami végül nem kellett a döntőhöz, de egy új országos csúcs viszont majdnem igen. Évi eredménye 68,64 m lett és ezzel tizennegyedik helyen zárt, azaz kettővel maradt le a következő körről. Tavaly az Universiadén 71,33 m-rel lett ezüstérmes, ez az eredmény fennálló magyar csúcs.
Az utolsóként a lengyel Joanna Fiodorow jutott be, aki alig akarta elhinni. Rajta kívül ott van a világcsúcstartó Wlodarczyk, a német Klaas és Heidler, Moreno és tulajdonképpen az összes esélyes.
Idén a női távolugrás kimondottan erős: nyolcan jutottak túl a mágikus hét méteren, ilyenre már nagyon régen nem volt példa. A világranglistát a mostanában mindent megnyerő amerikai Brittney Reese vezeti, aki 723 cm-rel, utolsó kísérletével nyerte meg a fedett pályás világbajnokságot. Babonából mindig piros zokniban ugrik.
Rajta kívül az oroszok ugrottak még nagyot, de a döntőben 2010 Európa-bajnoka, Ineta Radevica kezdett remekül: 688 cm-rel sokáig vezette a versenyt. A lett Athénban indult már olimpián, de akkoriban inkább abban a bizonyos nyuszis magazinban megjelent képeivel vert fel nagyobb port, semmint ugrásaival. Az olimpiai különkiadásban szerepelt, a magyar rúdugró – azóta 100 méteres gátfutóvá avanzsált – Juhász Fannival együtt.
Az első meglepetést és hét métert Reese-től láttuk, aki elsőre rontott, majd 712 cm-ig szállt. Követte őt Elena Sokolva, aki 707 cm-re javítva egyéni csúcsát leugrotta Radevicát, aki végül a dobogón sem maradt. Egy centivel leszorította onnan az idén szintén hét méter felett ugró Janay Deloach. A szoros versenyt jellemzi, hogy nem csak a harmadik-negyedik, hanem az ötödik-hatodik hely között is csupán egy centiméter döntött.
A férfi gerelyhajítók selejteztek közben, valamint láthattuk a többszörös olimpiai- és világbajnok Andreas Thorkildsent, aki nem csak korábbi száz gátas Európa-bajnoki bronzérmes barátnőjétől vált meg, hanem hosszú tincseitől is. Dobásai viszont régi önmagát idézték, és végül az egyéni csúcsot dobó Vesely mögött simán jutott tovább. A cseh edzője Jan Zelezny, háromszoros olimpiai bajnok, aki viszont Európa-bajnokságot soha nem nyert. Tanítványa idén ezt megtette, talán picit helyette, idén Helsinkiben. Nyolcvannyolc méter feletti dobásával a legnagyobb esélyese a döntőnek, de a finn Tero Pitkamaki is feltámadt, nyolcvanhárom méter feletti dobott, s jutott a legjobb tizenkettőbe.
A tegnap délelőtti férfi ötezres selejtezőkön nyugtázhattuk, hogy ismét kilátás van egy kiélezett, „utolsó pillanatos befutós” döntőre, hiszen Mo Farah és a Galen Rupp, tehát a férfi tízezer méter első és második helyezettje is továbbjutott a döntöbe. A második futam sokkal erősebb volt, onnan tízen kerültek tovább, köztük két etióp és egy kenyai bitang erős idővel. Amúgy csak két kenyai lesz a pénteki döntőben, egy kiesett a három ötezres indulóból, s kérdés, hogy tovább folytatódik-e a vesszőfutásuk (khm khm), hiszen az olimpián eddig nagyon leégett a kenyai válogatott. Az egyetlen egy aranyérmüket háromezer méter akadályon szerezte Kemboi. És tán ma este férfi nyolcszáz méteren a kecses mozgású, megerőltetés nélkül futó toronymagas esélyes, David Rudisha gyarapíthatja még az aranykészletet: estig várni kell, hogy vajon megdönti-e saját 1:41:01-es világrekordját,
Egy picit vissza keddre: befürödtek a kenyaiak az ezerötszáz méteres döntőben is, ahol meglepetése fekete futó nem került dobogóra. Ott a dicstelenségből a dicsőségbe futott az algériai Taoufik Makhloufi, aki pár napja még sérülést szimulált a nyolcszázas előfutamon, s emiatt kizárták a további küzdelmekből, mondván: nem erejéhez mérten és az olimpia szellemében teljesített a játékokon. Ez egyfelől érthető követelmény, másfelől komplett bullshit, pontosan olyan hülyeség, mint hogy Yohan Blake vágtázót a rikító sárga órájáért akarják kizárni. Hadd döntse már el egy versenyző, hogy éppen akkor milyen formában, kedvében van, min akar erőlködni, milyen számra akar tartalékolni. Makhloufi olyan utolsó százötven métert pumpált ki magából, hogy a teljes mezőnyt állva hagyta, és megérdemelten nyert. Nagy futás volt – nem el-Gerúzs-féle színvonalon ugyan –, a hátteret pedig felejtsük el.
A női nyolcszáz méteren sem volt különösebb meglepetés, hacsak nem az, hogy az egyik futamban három erős, magasan jegyzett futó is visszalépett, így ott 2.08 feletti idővel is lehetett nyerni. Az első selejtező futamban Caster Semenya, a hermafrodita dél-afrikai futó(nő) is bemutatkozott, simán továbbment.
A férfi kétszáz méter elődöntőjében is csak az volt kérdés, ki mennyit tud tartalékolni a döntőig és biztonsággal beérni a kvalifikációs helyre. Nos a már említett Blake a legjobb idővel lett döntős, Usain Bolt pedig simán lekocogta a végét a maga futamában, a többiek persze az ő kocogó tempója mellett is pörgették a lábukat rendesen. Tovább erősödött a jamaicaiak, viszont tovább gyengült az amerikaiak sprint-hegemóniája: míg a jóformán ismeretlen Bolt-csapattárs Weir Warren is bejutott, és bár – a férfi négyszáz méteres döntőre visszautalva – itt legalább egyszál amerikai (Spearmon) továbbment, ő legfeljebb a 3–6. helyek valamelyikére aspirálhat. (2004-ben Athénben még három amerikai állt a dobogón.) Európa reménységeiből (ha nem számítjuk a „hollandosított” Martinát), csak a francia Lemaitre (legalább jó idővel) jutott döntőbe, egyetlen fehér bőrűként.
110 méter gáton remek technikával, gyönyörű futással, 12,92-vel nyerte meg az olimpiai döntőt a mosolygós Aries Merritt és ezzel felzárkózott két legendás honfitársa, Kingdom és Allen Johnson mellé. Most 5 századra van a világcsúcstól – szerintünk nem sokáig! Ahogy az athéni bajnok Liu Hsziang az előfutamban, úgy a pekingi bajnok Dayron Robles a döntőben sérülés miatt feladta. Az elődöntőben esett ki a francia gátas, Darien, akinek tréfás kedvű szülei a Garfield „keresztnevet” adták.
Ha már nevek: a férfi 800 méteres futott az olimpia két “hülye név-esélyes” versenyzője is, a szudáni Kaki és a kimondhatatlan lengyel Kszcot. Mondjuk az úszófenomén Holland Kromowidjojót nem tudják lekörözni ebből a szempontól. De a gerely-selejetezőn kiesett (Pavel) Rakoczy nevű lengyel is, és női 1500 méter középdöntőjében az angol England is. Talán Great Britain-re kellett volna „magyarosítania”. Ezen a távon a török Alptekin és az etióp Aregawi nyerte a két elődöntőt, a futamokban nem volt sem pozitív, sem negatív szenzáció, a döntőben annál több gyötrő izgalom várható.
Ha már hölgyek: a női 400 gát döntőjében az orosz Natalja Antyuh 52,70-nel nyert szép versenyben. Az amerikai Demus erősen kezdett, a célegyenesben Antyuh vezetett, majd aprózott, ezért Demus csaknem visszajött (hét század volt a különbség). Harmadik a cseh Hejnová.
A női 200 döntő az amerikai Felix Allysonnak végre összejött a győzelem (21,88), így Campbell-Brownnak (akárcsak a rúdugró Iszinbajevának) nem sikerült a sorrendben harmadik győzelem, sőt csak negyedik lett. Két százas érmes, a mindig vidám Fraser-Pryce és Jeter vitte el az ezüstöt és a bronzot. Érdekesség, hogy szinte hajszálnyira ugyanolyan selejtező időt futott Campbell-Brown és Richards-Ross: itt is csak egy század, 22,38 és 22,39 volt köztük a különbség, igaz ez csak a 4. és 5. helyre volt elég.
A mai napon Szabó Attila kezdi meg a tízpróba második napját, tehát lesz kinek szurkolni. A délutáni program olyan csemegéket rejt, mint például a férfi hármasugrás vagy a női gerelyhajítás döntője. Futnak még nyolcszáz métert is a legjobbak, és a férfi kétszáz méteres döntő is ma este lesz, Usain Bolt és Yohan Blake csatájával - avagy visszavágójával.
Vigyázó szemeinket képernyőre vessük!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
