A rövid távú versenyek előtt a kajak-kenu csapat szereplése imponáló, még akkor is, ha a Janics-Kovács páros nem védte meg elsőségét. Vajda kivételével mindenki versenyben volt az érmekért, ami a kenust illeti, volt már olyan versenye, ahol a vert mezőnyben végzett, nem ez az első. Ettől még nagy kenus, de most hatodik.

Storcz Botond és Kammerer Zoltán

MTI / Kovács Tamás

Az érmek hátterében föltétlen meg kell említeni Storcz Botond következetes kiállását az előre meghirdetett válogatási elvek mellett. Végül is sok huzavona és vita után személyekre tekintet nélkül a csapathajókban azok mellett döntött, akik egyrészt eredetileg válogatót nyertek, vitás helyzetben pedig nem lépte át saját korábbi elveit, ami nem volt mindig elmondható az épp aktuális kapitányról korábbi világversenyeken. Storcz mindenféle felhajtás nélkül, de saját kialakított rendszere mellett kiállva dolgozott végig.

A legnagyobb vita a férfi kajak négyes összetétele körül volt, ami nem véletlen, mert a magyar mezőny elég erős ahhoz, hogy különböző összetételű négyesek váltakozó teljesítménye vitákra adjon lehetőséget. Emlékeztetőül: a válogatót a Kammerer-Tóth-Kulifai-Pauman négyes nyerte, Fábiánné csapata, és a még ősszel elfogadott elvek szerint, ha a csapat dobogón végez a zágrábi Európa-bajnokságon, akkor automatikusan olimpiai szereplő. A csapat azonban nem került dobogóra, sőt ötödik lett Zágrábban, és ezt követően a szegedi országos bajnokság adott volna lehetőséget a kapitánynak, hogy változtasson a négyesen. A hangulat legalább annyira a négyes megváltoztatása, sőt esetleg másik hajó indítása mellett szólt, mint az eredeti csapat indítása mellett. (Ekkor hangzottak el olyan fölajánlások Vereckei Ákoséktól, hogy fizetnek, ha őket indítják, de nem szereznek érmet – ami elég szokatlan fölajánlás, de nem is teljesen abszurd.)

Kammerer-Tóth-Kulifai-Pauman

MTI / Kovács Tamás

Storcz úgy nyilatkozott az országos bajnokság után, hogy a zágrábi ötödik helyezés ellenére sem változtat a négyesen, mert nem látott sem Zágrábban, sem Szegeden olyan kajakost, aki hiányozna a négyesből. Pedig Storcznak nem volt könnyű a helyzete, hiszen olyan versenyzők indulásáról kellett dönteni, akikkel nem is olyan régen még együtt lapátolt, olyan edzőkkel kellett vitatkozni, akik szintén versenyzőtársai voltak. A magyar kajak-kenu sport olyan erős, hogy sajnos, olimpiai bajnokok, világbajnokok maradnak le minden olimpia előtt, és ez lelkileg, szakmailag, emberileg is súlyos terhet rak a kapitányra. A londoni csapat eredményessége föltétlen Storczot igazolja, és valószínűleg azt az elvet is, hogy a kialakított válogatási elveken legjobb nem változtatni. Az a vicsorgás, ami a pekingi olimpia előtt volt, különösképpen az edzők között, az mintha ezen az olimpián elmaradt volna. Lehet, hogy ez csak kívülről látszik így, de hogy a viták nem kerültek alpári módon tálalva a nyilvánosság elé, ez tény.

A férfi négyes sikere azért is különleges, mert edzőjük, Fábiánné Rozsnyói Katalin elérzékenyülve engedte versenyzőit a vízre, amin saját bevallása szerint maga is meglepődött. Ezt olvasva, én is meglepődtem, de ez most nem érdekes, hanem az inkább, hogy a futam végén többek között úgy nyilatkozott: „Köszönet Storcz Botondnak, hogy nem változtatott a korábban meghirdetett válogatási elvein.”

Fábiánné Rozsnyói Katalin

MTI / Kovács Tamás

Egyet kell értenünk, már csak azért is, mert bár még néhány kajakos szám hátravan, a legtöbb pontot szerző sportágunk lett ezen az olimpián.