Australian Open: a szerb Novak Djokovic a döntőben a brit Andy Murrayt veri 3-1-re;

Roland Garros: spanyol házidöntő, amelyben Rafael Nadal három sima játszmában kiüti David Ferrert;

Wimbledon: Murray visszavág Melbournért, és három szettben győzi le Djokovicot;

US Open: Djokovic és Nadal a döntőben, utóbbi négy játszmás meccsen nyer.

+1: Nem hivatalos világbajnokság, London: Ismét Djokovic és ismét Nadal: 6-3, 6-4

Az ATP világranglistájának első négy helyezettje az év végén: Nadal, Djokovic, Ferrer, Murray.

És a többiek? Mit érez az, aki nincs az első négyben, hanem például „csak” a tizedik, amikor valamelyik nagy tornán pályára lép? Az évet éppen az említett pozícióban záró francia Jo-Wilfried Tsonga szerint egyszerűen harcol, küzd és álmodozik arról, hogy egyszer neki is sikerül, s összejön a győzelem. De ez sem könnyű. „Mi történik? Mi is nyerni szeretnénk, de minden héten veszítünk. Így pedig nagyon kemény feladat a motiváció megtartása” – tette hozzá.

A tenisz azért él

„Unalmasnak tűnik olykor a tenisz világa? Biztos vannak, akik annak érzik” – ismerte el a keddi, budapesti Tennis Classics gálára érkezett játékos a hvg.hu-nak. „Vannak, akik azt mondják, a játék stílusa, a nagyon sok alapvonalról alapvonalra ütött labda miatt tűnik unalmasabbnak a férfi tenisz, mint korábban, de ez tévedés. A tenisz él, és köszöni, jól van, ám a nézőknek is talán az lehet egyhangúbb, hogy mindig a top 4 nyer meg mindent” – véli a francia sztár.

Jo-Wilfried Tsonga harcol és reménykedik

Fülöp Máté

Tsonga első budapesti ellenfele, a 2006-ban a világranglista nyolcadik helyéig feljutó, a 2013-at azonban sérülések miatt a 87. helyen záró ciprusi, Marcos Baghdatis ennél látszólag könnyedebben kezeli a helyzetet. „Milyen érzés pályára lépni akkor, amikor Nadallal, Djokoviccal vagy Roger Federerrel játszol? Egyszerű. Hiszen mindenki arra számít, hogy kikapsz, így azután nincs vesztenivalód” – mondta a hvg.hu-nak. Ő maga nem is készül speciálisan ezekre a meccsre: „A tenisz nem az a sport, ahol ezt megteheted. Hetente máshol játszol, sokszor csupán óráid vannak felkészülni a következő összecsapásra. És rendben van, hogy a sorsolásban azt látod, hogy a második körben Djokovicot kaptad, de oda előbb el kell jutni, győzni kell az első meccsen, így nem tervezgetsz, hanem előbb azzal foglalkozol.”

A ciprusi szerint lehet abban valami, hogy egyesek unalmasabbnak érzik a játékot, de ő ezt máshova vezeti vissza, mint Tsonga. „Senki sem beszélt unalomról, amikor olyan legendák voltak a pályán, mint Borg, Connors vagy McEnroe. Más volt a sport, más volt a stílus. Ma minden nagyon komoly, a professzionalizmus határozza meg a játékot, s az egész teljesen más szintre emelkedett. Ha pályán vagy, jóformán robotként, gépként működsz. Maximális erőbedobással küzdesz minden pontért, nincs helye egyetlen kihagyásnak vagy hibának sem” – állítja. „Igen, a civil életben nem, de a pályán robot akarok lenni” – tette hozzá, amikor azt vetettük fel, hogy nem tipikusan robotalkat. És mintegy ezt megerősítendő, amikor felidéztük a nem kifejezetten „robot-jellegű” 2012-es ausztráliai kirohanását, ahol 2012-ben egy perc alatt négy ütőt vert szét dühében, erre csupán annyit mondott: áh, ez egyszeri történet volt, ő a legkevésbé sem ilyen.

De persze ez nem panasz, tette azért hozzá a ciprusi, aki állítja, a gyerekét is szívesen támogatná, ha teniszező szeretne lenni. „Csodálatos életünk van. Állandóan utazunk, fantasztikus lehetőségeink vannak, világszerte gyerekek álmodoznak arról, hogy a helyünkben lehessenek. És igen, lehet minket modern gladiátoroknak is nevezni, de hát mindenkinek gladiátornak kell lenni, ha sikeres akar lenni valamiben” – mondta.

A nagy kérdés most nyilván az, hogy ki lesz képes megtörni a pillanatnyi nagy négyes egyeduralmát. Illetve hát lehetne beszélni még mindig nagy ötösről, hiszen a tenisz világában hosszú évekig egyeduralkodónak számító Roger Federer azért még itt van, és játszik. És igaz, hogy a svájci csak hatodikként végzett idén, és döntőbe sem jutott a Grand Slam egyik versenyén sem, ám ettől – ahogy Baghdatis fogalmazott – még mindig a világtörténelem legnagyobb teniszezője, akinek korszaka még nem zárult el, és aki jó barátja, Tsonga szerint még mindenképpen akar győzni.

Legyen szó azonban nagy négyesről vagy ötösről, egyelőre sem Tsonga, sem Baghdatis nem látja, ki lehetne a trónkövetelő. Körül lehetne nézni persze a juniorok között, ám ez önmagában semmire sem biztosíték. Tsonga, Baghdatis és a Tennis Classicra a megsérülő David Ferrer helyére beugró, szintén francia Gael Monfils például jóformán mindent elért, amit juniorok között el lehetett érni. Utóbbi 2004-ben Australian Opent, Roland Garrost és Wimbledont nyert, Tsoga 2003-ban másodikként végzett a világranglistán, ahol speciel éppen Baghdatis előzte meg. A felnőttek között azonban egyelőre egyikük sem lett világelső (bár top 10-es játékos igen), helyettük ott van az a Nadal és Djokovic, aki szinte egykorú velük, de más utat járt be.

Baghdatis: Nem elég a technikai tudás, kell fizikum, kell lélek és ész

Fülöp Máté

Baghdatis szerint a „miért”-re a válasz egyszerű: „tudomásul kell venni, hogy a junior és a felnőtt tenisz két különböző sport”. Azt azonban, hogy miként kell nagy teniszezőt nevelni, a ciprusi állítása szerint nem tudja. „Tudom, hogy kell edzeni egy bajnokot, de nem tudom, miként kell valakit azzá nevelni. Nem elég a technikai tudás, kell fizikum, kell lélek, kell a játékhoz ész, ha mindezt ki tudják hozni valakiből, akkor lesz nagy játékos. És persze ehhez a sporthoz igenis kell a pénz” – bontotta ki a titkosnak valóban jóindulattal sem mondható receptet.

Pénz vagy más?

Igaz, sem ő, sem Tsonga nem állította, hogy ismerne bármilyen titkot, amivel például egyszer magyar játékosból is lehetne nagy versenyző. A franciáknak, amerikaiaknak, ausztráloknak ott van a gazdag, a nevelésre nagy összegeket áldozó szövetségük. A spanyoloknál meghatározó a hagyomány, illetve az a sok nagy játékos, aki most fiatalokat tanít.

„De hát a pénz sem minden, a jelek szerint. Hiszen ott vannak a britek vagy a németek is, ám e pillanatban mindössze egy-egy igazán sikeres játékosuk van" (a németeknek a Tennis Classicson idén szintén játszó, világranglista 12. Tommy Haas – a szerk.) – emlékeztetett Baghdatis, majd a felvetésre, hogy ha például a csehek vagy a szerbek világsztár teniszezőket nevelnek, akkor ez az ugyanabban a régióban élő, nagyrészt ugyanolyan gazdasági helyzetben lévő Magyarországnak miért nem sikerült, Tsongával együtt annyit mondott: fogalmam sincs. De láthatóan olyan nagyon nem is érdekelte őket. Egyelőre ugyanis ők szeretnének végre nyerni.

Robot vagy showman?

Fülöp Máté Lényegében beesett a Tennis Classicsra a francia Gael Monfils. A szervezők az utolsó pillanatban keresték meg, amikor kiderül, hogy a legnagyobb idei „név”, a világranglista harmadik spanyol David Ferrer megsérült. Monfils volt már itt két éve, szerdán pedig Pozsonyban játszik bemutató meccset, így csak annyit változtatott a programján, hogy egy nappal korábban repült vissza Európába az Egyesült Államokból. Aztán hétfőn egyből teniszezni ment Budapesten Tommy Haasszal. Mint a hvg.hu-nak elmondta: kellett ez neki ahhoz, hogy magához térjen. Monfils a teniszvilág egyik showmanje, aki ugrál, felkiált, nevet, szabadjára engedi az érzelmeit. „Én csak önmagam adom, mert ilyennek neveltek: felszabadultnak és vidámnak. A szüleim azért tanítottak teniszezni, hogy élvezzem a játékot, nem azért, hogy legyőzzem az apámat, vagy valaki mást. És semmiképpen sem szerették volna, hogy sírni lássanak a pályán. Sőt, anyám ma is azt mondja: gyűlöli, ha túl komolynak lát” – mondta erről a hvg.hu-nak. Hátrányát pedig ennek nem látta még, tette hozzá, amikor felvetettük, hogy Baghdatis éppenséggel azt mondta, a teniszben ma azok a jók, akik képesek gépies pontossággal és fegyelemmel játszani. „Persze, mindenki a trükkjeimet látja, de azt a munkát, ami a háttérben van, nyilvánvalóan nem. Pedig tudni kell, hogy akkor viccelek a legtöbbet, amikor a legjobb formában vagyok” – magyarázta Monfils. A francia egyébként fenntartja azt, amit korábban már mondott Budapesten: a Grand Slam-győzelem szempontjából rosszkor született teniszezőnek. Nem arról van szó ugyanis, hogy jókat kell ehhez legyőznie, hanem tenisztörténelmet író legendákat, mint Federer, Nadal, Djokovic vagy Muray. Ám ettől még hiszi, egyszer megadatik majd neki is a lehetőség, csak arra kell figyelni, hogy ha ez előáll, akkor semmiképpen sem engedje el.