A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A spanyol-holland és az angol-olasz meccs mellett a világbajnokság csoportkörének első fordulójában a német-portugál csata ígérkezett a legizgalmasabbnak: két európai nagy csapat, az egyik oldalon egy tehetségekkel teli, fegyelmezett válogatott, a másikon pedig a világ futballjának egyik mai hipersztárja. Aztán lett belőle egy nagyon egyoldalú meccs, ahol a "csapat" működött, a sztárt pedig alig lehetett észrevenni. Így verte Németország 4-0-ra Portugáliát. Tegyük hozzá: sztárként játszó focista így volt a pályán több, de mind a németeknél. Közülük is kiemelkedett az a Thomas Müller, aki mesterhámassal nyitotta ezt a világbajnokságát.
A meccset amúgy ugyanabban a salvadori Fonte Nova arénában játszották, ahol a hollandok ötöt rúgtak és csak egyet kaptak a spanyolok ellen. Most tehát ugyanaz lett a gólkülönbség, mint péntek este, úgy látszik, ez már csak egy ilyen hely. (Csak szólunk, legközelebb a franciák játszanak itt Svájccal, aztán a bosnyákok Iránnal. Elvileg bármelyik lehet sok gólos meccs.)
A meccset - az eredmény ismeretében aligha tűnhet ez meglepőnek - a németek kezdték sokkal lendületesebben, támadtak, agresszívebbek voltak. A másik oldalon hét-nyolc percet kellett várni, míg először hallottuk Cristiano Ronaldo nevét. Ám három perccel később jött is az első német csapás: Götzét lerántották (vagy megráncigálták, ő meg elesett) a portugál tizenhatoson belül, a tizenegyest pedig Thomas Müller berúgta. (1-0)
A portugálok nem tudtak váltani, Ronaldo szenvedett, vagy nem is látszott, a németek viszont nyugodtak alakítgatták ki helyzeteiket. Götze például a 31. percben tizenhárom méterről szabadon rúghatott kapura, de beleálltak a védők, így jöhetett a szöglet. És ha már jött, abból Hummels egy perccel később fejelt egy gólt (2-0).
Ha pedig ez nem lett volna elég, pár perc múlva újabb pofon jött, bár ez inkább mondható öncsonkításnak: Pepe előtt a labdáért harcolva megütötte Müllert, ezen - és a német méltatlankodásán - pedig annyira felhúzta magát, hogy odahajolt hozzá, és jelképesen bár, de lefejelte. A lényeg az, hgy a két fej érintkezett, a portugált pedig nyomban le is küldte a pályáról a szerb bíró.
AFP / Dimitar Dilkoff
Innen nem nagyon volt már kérdés, hogy sikerül-e a portugáloknak fordítani, amikor pedig az első félidő hosszabbításában Müller rúgott egy újabb gólt, ezzel 3-0-ra módosítva az eredményt, már a legvérmesebb portugál hívők is feladhattak minden reményt.
A második félidő kissé unalmas lett, a portugáloknak inkább csak fellángolásaik voltak, mintsem elképzelésük, a németek pedig már nem erőltették meg magukat. Azért egyet még begyötörtek a 72. percben, hadd legyen már meg Müllernek a mesterhármas, a csereként beállt Schürrlének pedig legalább a gólpassz.
A G csoportot elemezve, általában mindenki úgy vélte még ma délután 5:55-kor is, hogy itt a németek és a portugálok az esélyesek. Bő ötven perccel később, Müller második góljánál már távolról sem ebben mindenki biztos. A németek ugyan abszolút meggyőzőek voltak, akik világbajnoknak, de legalább döntősnek jósolta őket, azóta elégedett mosollyal nézhet körbe, a portugálok hívei azonban kissé elbizonytalanodhattak. Már cak azért is, mert ebben a csoportban igazán gyenge csapat nincs, ide sorsolták még Ghánát és az Egyesült Államokat, két középerős válogatottat, amelyek közül tulajdonképpen bármelyik meglepheti Cristiano Ronaldóékat. Főleg, ha a nevezett portugál sztár nem tér magához. Ha igen, akkor még simán továbbjutnak. De ehhez hatalmas változás kell.
