Focinyár 2018
Van-e ennél nagyobb sportesemény a világon? Egyesek szerint az olimpia az, mások állítják, a labdarúgó világbajnokság a csúcs. Most, közvetlenül a döntő után, annak hatása alatt, utóbbiakkal értünk egyet. Ezen az oldalon felidézheti a pillanatokat, amelyek ezt igazolják.
2000 fordulópont volt a belga futball történetében. Az ország Hollandiával együtt társrendezője volt az Európa-bajnokságnak, és bár a győzelemre nem volt esélyes a csapat, a csoportkörös búcsú minden várakozást alulmúlt.
"A törökök elleni meccs totális csőd volt. Elfogadhatatlan volt, ahogy kiestünk, az mindennek az alja volt. Minőségi vákuumba kerültünk, valamit tenni kellett" – mondta korábban a Bleacher Reportnak Michel Sablon, aki előzőleg három vilűágbajnokságon is a csapat másodedzője volt. Michel D'Hooghe, a belga szövetsége elnöke őt kérte meg, hogy lépjen közbe, és alakítsa át a rendszert.
Sablont technikai igazgatónak nevezte ki a szövetség, ő pedig egy futballistából lett professzor, Werner Helsen segítségével a tudományhoz fordult. Helsen és csapata a leuveni egyetemen 1500 utánpótlás-mérkőzés felvételét elemezte ki, hogy rájöjjön a hibákra. Az egyik fontos megállapítás az volt, hogy már a gyerekek nagy győzelmi kényszerben játszanak, és nem kap elég hangsúlyt a fejlesztés. Ezért a szövetség úgy döntött, hogy az utánpótlásban bizonyos életkorig nem vezet tabellát, továbbá előírta, hogy kisebb pályán futballozzanak a csapatok, 2 a 2, 5 az 5, majd idősebbé válva 7 a 7 és 8 a 8 elleni meccseken, hiszen minél többször érnek labdához, minél többször kell döntést hozniuk a pályán, annál gyorsabban fejlődhetnek. Emellett kikötötték, hogy a klubok az elavult és túl védekező felállások helyett a 4-3-3-as taktikát alkalmazzák a képzésben: ezt tartották a leghatékonyabbnak, és ebben jönnek ki legjobban a játékosok erősségei.
Évekbe telt, amíg mindenki elfogadta ezt, mert csak a győzelem számított nekik, a fejlődés nem, de ezzel tévúton jártak
– mondta Sablon, aki egy kézikönyvet is összeállított, amelyet az egyesületeket és a gyerekekkel foglalkozó edzők is megkaptak.
A 4-3-3-at a korosztályos belga válogatottaknál is elkezdték alkalmazni, bár az elején még nem értek el vele eredményt. Meg is kérdezték Sablontól, hogy miért kellett változtatni. "Azt mondták nekem, hogy megőrültem, fontosabbnak tartom a játékrendszer, mint hogy kijussunk az Eb-re. És igen, igazuk volt" – emlékezett vissza.
"Úgy éreztük, a cselezőkészséget kell fejlesztenünk, az elképzeléseink középpontjában az egy az egy elleni párharcok álltak. Azt mondtuk, hogy amikor egy gyerek elkezd focizni, először a cselezéssel kell kezdeni, hogy szabadon játszhasson" – erről már egy másik szakember, Bob Browaeys beszélt. Ő minden korosztályos válogatottnál dolgozott, és nagy szerepe volt Sablon elképzeléseinek gyakorlatba ültetésében.
Tubize-ben, Brüsszel külvárosban nemzeti futballközpont jött létre, ahol nemcsak a játékosokat képezték: ingyenes tanfolyamokat is szerveztek az edzőknek. Az akadémiákat a Double Pass nevű független cég világította át és tett ajánlásokat – ezt jóval később vezették be a Premier League-ben, és idővel itthon is, 2016-ban például súlyos hiányosságokat feltárva a főleg TAO-pénz temetőként alkalmazott magyar akadémiákon.
Helsen professzor azt is megállapította, hogy jóval többet – összesen 10 ezer órát – kell edzeni ahhoz, hogy valaki igazán jó játékossá váljon, ezért megduplázták a gyakorlásokra fordított időt. Ezt segítette, hogy állami támogatással nyolc top sportiskola alakult országszerte, és az iskolai tantervvel hangolták össze az edzéseket: szinte minden hétköznap délelőtt két-három órát futballoztak a gyerekek, 13 éves koruktól. Kevin De Bruyne, Dries Merten és Axel Witsel is ilyen iskolában nevelkedett. Ezt a rendszer végül több belga klub is felkarolta, és szorosabban működnek együtt a helyi iskolákkal, hogy több időt sportolhassak a növendékeik. Az Anderlecht "Lila tehetségek" néven indított képzést 2007-ben két brüsszeli iskolával, és innen indult a vb egyik sztárja, Romelu Lukaku is.
A belgák nem voltak restek a jobbaktól tanulni. 2002-től évente kétszer találkoztak a franciákkal, hogy megbeszéljék a tapasztalatokat, de voltak egyeztetések a holland és a rendszerüket szintén ekkoriban újjáépítő német utánpótlásban dolgozókkal is.
Fontos volt emellett az is számukra, hogy magabiztos játékosokat neveljenek. Ezt segítette elő, hogy nem volt visszajátszás az utánpótlásban: ha egy futballista egy korosztállyal idősebbek közé került, akkor ott is maradt, nem kellett arra gondolnia, hogy ha ott nem állja meg a helyét, akkor saját kortársai között még elboldogul.
A mostani keretből sokan már tinédzserként külföldre kerültek, főleg Franciaországba vagy Hollandiába, ám az alapokat még a belga rendszerben kapták meg. Voltak későn érő típusok is: Courtois 18 éves koráig alig játszott a korosztályos válogatottakban, hosszú évek óta viszont ő az első számú kapus, míg Mertens 22 évesen még a holland második ligában játszott.
Az eredmények pedig lassan javulásnak indultak. 2007-ben az Eden Hazard fémjelezte csapat elődöntős volt az U17-es Európa-bajnokságon, aztán egy évvel később a pekingi olimpián a belga együttes negyedik helyen zárt Marouane Fellainivel és Vincent Kompanyval a soraiban.
"Működött. Fellaini, Hazard, Vertonghen és Vermaelen már jó játékos volt 17-18 évesen, de nem voltak kétségeim, amit a rendszerünkkel végeztünk, még jobbá tette őket" – mondta Sablon, aki 2012-ig maradt a belga szövetségnél.
Közben a fiatalok felnőttek, és a belga válogatott 12 év hiányzás után a 2014-es vb-n mutatta meg magát újra a nagyközönségnek. A csapat magabiztosan vette a selejtezőt, aztán Brazíliában a negyeddöntőig menetelt, ám akkor az argentinok még túl nagy falatnak bizonyultak Marc Wilmots fiainak. A 2016-os Eb-re már esélyesként, a klubcsapatokban rengeteg sikerrel érkeztek a válogatott tagjai, de a magyarok elleni 4-0-s siker után a Wales elleni negyeddöntőben már kijöttek a szövetségi kapitány taktikai hiányosságai, így váratlan kieséssel zárult a torna, amely után menesztették is Wilmotsot. Utódja a spanyol Roberto Martínez lett, aki Angliából jól ismeri a keret nagy részét, és kisebb csapatok élén is bizonyította felkészültségét, bátorságát, taktikai sokoldalúságát. A belgákkal majdnem kétéves veretlenségi sorozatot épített fel, és minden adott ahhoz, hogy az aranygenerációt nevéhez méltó eredményre vezesse. Két meccs választja el ettől.
