Tokió 2020
Sosem volt még ilyen olimpia, mint a tokiói - egy évet csúszott, szigorú járványügyi szabályok mellett, nézők nélkül, állandó fenyegetettség mellett zajlott. De lezajlott, és így is jó volt. És így is megvoltak a felemelő vagy drámai pillanatai, így is akadtak hősök, ünnepeltünk legendákat és fedeztünk fel új csillagokat. A hvg.hu cikksorozatában mindezeket megtalálja.
„Júeszéj! Júeszéj!” – zengett a tokiói vizes sportok központjában a férfiak 200 méteres vegyesúszó számának döntője előtt, de az amerikaiak szurkolását hamarosan elnyomta: „hajrá, Lacika!” Erre lépett be Cseh László az uszodatérbe. A négyszeres olimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes az ötödik olimpiáján, egyben élete utolsó versenyén döntőbe jutott, ahol aztán fantasztikus úszással a hetedik helyen végzett. Úgy, hogy a pillangó és a hát után még a második helyen fordult.
Végül 1:57.68-os idővel ért célba abban a mezőnyben, amelyben a második legidősebb versenyző is kilenc évvel fiatalabb volt nála. A döntőt a kínai Vang Sun nyerte 1:55.00-tel a brit Duncan Scott és a svájci Jeremy Desplances előtt.
Cseh volt az első a döntősök közül, aki kimászott a vízből és kisétált az uszodából. Amint ellépdelt a fotósok előtt, mellette termett az újdonsült olimpiai bajnok, és mélyen meghajolt, amikor kezet fogtak. Csodálatos zárópillanata volt ez egy nagyszerű karriernek.
