Tíz-húsz év múlva hogyan hangzik majd a személyes történetünk?
A személyes örökségünk nem távoli, végrendeleti kérdés, hanem az a történet, amit ma is írunk.
A személyes örökségünk nem távoli, végrendeleti kérdés, hanem az a történet, amit ma is írunk.
Sokan mondjuk: „Majd ha többet keresek, akkor adok.” Vagy: „Ha egyszer kevesebb lesz a dolgom, elmegyek önkénteskedni.” Így halogatjuk a segítést, miközben az évek múlnak – és a „majd” soha nem jön el. Hajlamosak vagyunk hinni, hogy a jövő könnyebb lesz – több időnk, energiánk, pénzünk lesz. A valóság viszont az, hogy mindig lesz valami más elfoglaltság. Így aztán az alkalmas pillanat soha nem érkezik el.
Sokan ismerünk történeteket emberekről, akik feladva sikeres üzleti karrierjüket, úgy döntenek, elegük van a pénzhajhászásból, inkább elmennek a civil szektorba, mert „ott végre igazán hasznos lehetnek”. A szándék tiszteletre méltó, de a valóság gyakran kijózanító: hatásuk sokszor kisebb, mint azt remélik.
Egy kísérlet során egyetemistáknak pénzt adtak és a csapat egyik felét arra kérték, költsék magukra, míg a másikat arra, fordítsák másokra. Este mindenki beszámolt a hangulatáról és kiderült: nem azok érezték jobban magukat, akik magukra költöttek, hanem azok, akik másokat ajándékoztak meg. Minél többet adtak, annál jobban érezték magukat.
Hogyan lehet az adakozást stratégiai, hatásorientált és fenntartható döntéssé alakítani? A House of Giving hírlevélsorozata a 21. századi givingről, vagyis a társadalmi portfólió-építésről szól. Olyan üzleti vezetőknek készül, akik értik, hogy a társadalmi lábnyom ma már a vállalati és személyes siker integrált része.
A most 95 éves Warren Buffett a világ egyik legsikeresebb befektetője. A hetvenes éveiben döntött úgy, hogy vagyona 99 százalékát jótékony célokra ajánlja fel. Üzleti portfólióját mindenki ismerte – az utóbbi évtizedeit arra szánja, hogy a társadalmi portfóliója is hasonlóan értékes legyen. // Ismét megújult A jövő vállalata hírlevelünk, ezúttal a House of Giving csapatával. Itt az első rész.