A segítség paradoxonai – avagy mit kapsz, amikor adsz
Egy kísérlet során egyetemistáknak pénzt adtak és a csapat egyik felét arra kérték, költsék magukra, míg a másikat arra, fordítsák másokra. Este mindenki beszámolt a hangulatáról és kiderült: nem azok érezték jobban magukat, akik magukra költöttek, hanem azok, akik másokat ajándékoztak meg. Minél többet adtak, annál jobban érezték magukat.
Ez a segítség paradoxona: amikor adunk, valójában kapunk is. Az adakozás nem önfeladás, hanem befektetés a saját jóllétünkbe. Kutatások sora mutatja, hogy a proszociális költés – vagyis a másokra fordított pénz, idő vagy figyelem – mérhetően növeli az elégedettséget. A kulcs annak a megtapasztalása, hogy általunk valaki másnak jobb lett. Ez az apró, de erős tapasztalat az, ami mélyen beépül a saját emlékeinkbe is.
Miért működik ez így? Mert az odafordulás másokhoz több szinten is hat: rövid távon örömöt okoz – amikor látjuk valaki mosolyát –, hosszabb távon hozzájárul az életünkkel való elégedettséghez – amikor visszatekintve tudjuk: a jelenlétünk számított.
A segítségnyújtás az önképünket is formálja, mert növeli az önértékelésünk: kielégíti a kompetencia és a kapcsolódás alapvető szükségleteit. Megerősít abban, hogy képesek vagyunk változást hozni. Így válik a filantrópia identitásformáló erővé.
Nem véletlen, hogy sokan nem a szakmai eredményeiket, hanem segítő gesztusaikat tartják életük legfontosabb cselekedeteinek. A törődés ráadásul a kapcsolatainkat is erősíti: a segítség híd köztünk és mások között. Ez a kapcsolódás – hogy a jelenlétünk számít – az emberi jóllét egyik legmélyebb forrása, ami hosszú távon védelmet nyújt a magány, a kiégés és az elszigeteltség ellen.
Mit tehetünk ma?
Ismerjük fel a paradoxont: amikor másokért teszünk, magunkat is gazdagítjuk.
Tekintsük befektetésnek a segítséget – nemcsak a közösség, hanem saját jóllétünk érdekében is.
Éljük meg a kapcsolódást – minden gesztus, amit másokért teszünk, a társadalmi szövetet is erősíti.
Céges szempontból: az IFUA Nonprofit Partner szakértői ajánlása // Motiváció, tanulás, toborzás: az üzleti-civil partnerségek HR-hozadéka
Egyre több cég ismeri fel, hogy munkatársaik számára fontos a társadalmi ügyekhez való aktív kapcsolódás – nemcsak anyagi támogatás formájában, hanem személyes részvétellel is: tudásukkal, idejükkel, szemléletükkel. Azok a vállalatok, ahol erre lehetőség van, nemcsak munkahelyet, hanem megtartó közösséget és emberközpontú kultúrát építenek.
A nonprofit szervezeteknél végzett közös munka nemcsak motiváló, de csapatépítő élményt is, amely erősíti a lojalitást. A szakmai önkéntesség új szerepeket, tanulási lehetőséget kínál, és hozzájárul a tehetséggondozáshoz, a kiégés megelőzéséhez.
A fiatalabb korosztályba tartozó (potenciális) munkavállalók számára jellemzően fontos igény, hogy a munkahelyük aktív és hiteles legyen a társadalmi felelősségvállalás terén. A tudatos CSR-tevékenység nemcsak a toborzásban jelent előnyt, hanem a munkavállalói elköteleződésben is. Ráadásul egyre gyakrabban jelenik meg igényként, hogy a cégek támogassák dolgozóik egyéni társadalmi kezdeményezéseit is – ezzel is erősítve a közös értékeken alapuló vállalati kultúrát.
Nyitókép: Fanatic Studio / Science Photo L / FST / Science Photo Library via AFP
Tetszik, amit olvasol?
Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják a gazdaság vagy a menedzsment területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.
Madáretetőben is találtak bankjegyeket az NVVH nyomozói. Az elnök szerint „senkinek az óvodai jele” nincs a megtalált hat és félmilliárdon, majd eldől, hogy kié volt.
A húsleves és a rántott hús sokaknak ismerős kiindulópont, de az ország étkezési kultúrája jóval sokszínűbb annál, mint amit a klasszikus családi ebédről alkotott képünk sugall.