Pulzár kelttette lökéshullámok kitörése a Rák-ködből. Ha vége a nyugalomnak © NASA

„Amikor egy húrt megpendítünk, annak anyagáról, szerkezetéről sokat elárul a rezgés. Hasonlóképpen van ez a csillagok esetében is. Rezgéseik, illetve a rezgések periódusának változása alapján a csillag szerkezetére következtethetünk" – magyarázta Ábrahám Péter, a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly-Tege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. „A csillagok élete nagyon hasonló az emberekéhez: van gyerek- és kamaszkoruk, majd egy hosszú, nyugalmas szakasz következik – ebben a periódusban tart most a mi Napunk is. Életük bizonyos szakaszaiban pulzálni kezdenek: a rezgések a felszínre jutva megváltoztatják a csillagok méretét és a fényességét is."

A jelenséget leíró elméleti modellek legfontosabb próbakövei közé tartoznak a változó fénygörbéjű RR Lyrae típusú változócsillagok, amelyek vizsgálatát mintegy 70 évvel ezelőtt kezdeményezte az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézetének munkatársa Detre László. Az úgynevezett Blazhko-effektus okára azonban eddig nem sikerült rájönni.

Az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézetének kutatócsoportja Jurcsik Johanna vezetésével ezeket a csillagokat figyelte meg és hosszas kutatás után arra az eredményre jutott, hogy a fényességingadozás nagysága a pulzáció periódusától, azaz a csillag rezgéseinek gyakoriságától (a rezgés frekvenciájától) függ. „Ez annyit jelent, hogy ha egy csillag lassabban pulzál, akkor pulzációja erősségét sem változtathatja túl gyorsan" – mondta el az igazgatóhelyettes.

A Csillagászati Kutatóintézet tudósai indirekt bizonyítékot találtak arra is, hogy a fénygörbe változásának frekvenciája és a csillag forgási sebessége között is van kapcsolat. A pulzáció és annak szabályosan ismétlődő változása, modulációja közötti kapcsolat felismerése komoly előrelépést jelent a Blazhko-effektus megértésében.