A BBC weboldalán megjelent hír szerint a koncepció leírását a két tudós a brit Royal Society egyik tudományos folyóiratában tette közzé. Nicolae Nicorovici és Graeme Milton szerint egy általuk szuperlencsének nevezett anyag mellé helyezve a tárgyak az észlelő számára láthatatlanná válnak. A két matematikus lokalizált rezonancia-anomáliának nevezte a jelenséget.

A két szakember egyelőre csupán elméleti – matematikai – alapokon bizonyította, hogy a készülk működhet, a szerkezet tényleges megépítését bizonyára egy sor kihívás nehezítené.

Nicorovici és Milton elképzelése szerint a jelenség hasonló lehet, mint egy hangvilla, amelyet egy borospohár közelében megszólaltatnak, amelynek eredményeképpen az üveg átveszi a villa rezgését, s hasonló frekvenciájú hangot ad ki. A láthatatlansági hatás ugyanígy működne, azonban hanghullámok helyett fényhullámokkal.

A koncepció egyelőre annyira kiforratlan stádiumban van, hogy a tudósok jelenleg csupán porszemek szintjén emlegetik a láthatatlanságot, egyelőre szó sincs űrhajó méretű tárgyak elrejtéséről. A készülékhez a nanotechnológia segítségével létrehozott, úgynevezett szuperlencsét használnák, amellyel korábban ismeretlen módokon manipulálhatják a fényt.

Bár Nicorovici és Milton szerint elméleti akadálya nincsen annak, hogy a módszerrel akár nagyobb tárgyakat is elrejtsenek, azt elismerik, hogy a jelenséget csak bizonyos fényfrekvenciák esetében lehet alkalmazni.

Sir John Pendry, az Imperial College London professzora, a szuperlencse egyik felfedezője szerint bár a koncepció korántsem hibátlan, azt elismerte, hogy komoly katonai alkalmazási lehetőségek rejlenek a felfedezésben.

„Ehhez azonban olyan eszköz kell, amely nem csak adott, konkrét körülmények között működik” – magyarázta Pendry.