A közeli jövő zenéje? © sxc.hu

A hvg.hu május 8-án számolt be Nicolae Nicorovici és Graeme Milton elméletéről, akik a szuperlencse elnevezésű speciális anyaggal térítenék el a fénysugarakat, így a szuperlencse mellé helyezett tárgyak eltűnnének a szemlélő elől.

A szuperlencse felfedezője, Sir John Pendry az Imperial College London professzora akkor úgy nyilatkozott, bár a koncepció korántsem hibátlan, azt elismerte, hogy komoly katonai alkalmazási lehetőségek rejlenek a felfedezésben.

Nicorovici és Milton elképzelése szerint a jelenség hasonló lehet, mint egy hangvilla, amelyet egy borospohár közelében megszólaltatnak, amelynek eredményeképpen az üveg átveszi a villa rezgését, s hasonló frekvenciájú hangot ad ki. A láthatatlansági hatás ugyanígy működne, azonban hanghullámok helyett fényhullámokkal.

A koncepció egyelőre annyira kiforratlan stádiumban van, hogy a tudósok jelenleg csupán porszemek szintjén emlegetik a láthatatlanságot, egyelőre szó sincs űrhajó méretű tárgyak elrejtéséről. A készülékhez a nanotechnológia segítségével létrehozott, úgynevezett szuperlencsét használnák, amellyel korábban ismeretlen módokon manipulálhatják a fényt.

Pendry néhány nappal ezelőtt a BBC weboldalán azt nyilatkozta, a fényhullámok manipulálását szemléltető, radarhullámokkal operáló modell akár 18 hónap múlva készen lehet. A brit tudós kutatócsoportja, illetve egy másik tudóscsoport elméleteiről a Science magazin számolt be.

A két kutatás eredményei szerint a matematikai háttér adott a koncepciók működéséhez. Azonban a tökéletes láthatatlanságot előidéző eszköz kifejlesztése minden bizonnyal hatalmas kihívás. Mindkét tudóscsoport úgynevezett metaanyagokkal kísérletezne, amelyeknek különleges tulajdonságait kihasználva érnék el a célt.

A metaanyagok olyan különleges struktúrák, amelyeknek a segítségével meghatározott változtatást lehet eszközölni az elektromágneses hullámokban, így például a fényben is. A művelet során a metaanyagnak nem a kémiai felépítését, hanem a nanoméretű struktúráját változtatnák. 

A tökéletes álca egyelőre csak a természetben létezik © sxc.hu

Pendry csoportja szerint elképzelhető úgy manipulálni a fényhullámokat, hogy azok egy metaanyagból készült burkolattal ellátott tárgy körül úgy áramoljanak, akárcsak a víz egy sziget esetében.

„A víz nem egészen úgy viselkedik, mint a fény” – magyarázta Pendry a BBC-nek adott interjújában. „Ha például egy ceruzát beállítunk a folyóba, a víz összezáródik a ceruza mögött, s egy kicsivel lejjebb a folyón már senki sem tudná megmondani, hogy feljebb egy ceruza állt benne.”

„A fénnyel azonban nem ez történik, ugyanis amikor a fényhullám eléri a ceruzát, szétszóródik. Ha viszont olyan anyaggal vonjuk be, amelyet körbefolyhat a fény, elméletileg távolabbról az adott tárgynak nem lenne szabad látszania.”

Pendry csoportjának kutatásai arra irányulnak, hogy a fentiekben vázolt láthatatlansági hatást elérjék. A brit szakember mellett David Smith és David Schuring dolgoznak az észak-karolinai Duke University-n, ahol a kísérleti eszközhöz szükséges metaanyagokat tesztelik.

A kísérleti modellhez egy gömb, vagy henger alakú tárgyat borítanak be a metaanyaggal, amelynek így el kell fednie a tárgyat a rádióhullámok elől.

„Nem egy különösebben látványos kísérlet, azonban számunkra már ennek is óriási jelentősége lenne” – mondta Pendry a BBC Newsnak.

Hasonló területtel foglalkozik Ulf Leonhardt professzor, aki szintén a Science magazinban jelentette meg cikkét, amelyben a délibáb jelengéséhez hasonlította a láthatatlanság problémáját.

„Egy ilyen kísérlet során az a kihívás, hogy a fényt nem elég egyszerűen elvezetni a tárgy körül, azt kell elérni, hogy pontosan úgy hagyja el a tárgy felületét, ahogyan azt megérintette. Ez azt az illúziót keltené, hogy a tárgy nincs is ott” – magyarázta a tudós a BBC Science in Action című műsorában.

John Pendry ismét megerősítette, hogy a láthatatlanságnak komoly felhasználási területe lenne a haditechnológia, azonban egyelőre nem léteznek olyan anyagok, amellyel repülőket, vagy tankokat lehetne álcázni. A kutatócsoport munkáját az amerikai védelmi minisztérium kutatóhivatala, a DARPA pénzeli.