A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) munkatársai egy tervezett lakópark helyén folytattak ásatást, melynek során hét régészeti korszak lelőhelyére bukkantak. A legkorábbi leletek időszámításunk előtt ötezer tájáról, az újkőkorból származnak - mondta Szilas Gábor.
   
A különösen gazdag óbudai lelőhelyen a régészek a késő rézkori település maradványai között tároló vermekre és áldozati gödrökre bukkantak, a késő bronzkorból pedig több urnasírból álló temetőrészlet került elő - sorolta a szakember a leleteket.
   
A feltárt rézkori település kapcsán a régész elmondta, hogy az egykori lakók különösen gazdag szakrális életéről a rituális állat-temetkezések, áldozati gödrök tanúskodnak, amelyekben marhatetemeket találtak.
   
Az urnatemető urnaedényeiben pedig az elhamvasztott egyén maradványai mellett ékszerekre is bukkantak a régészek - tette hozzá.
   
A múzeum írásos ismertetője szerint az időszámításunk előtti második évezred közepére tehető a Duna-parti terület legintenzívebb használata. A Mükénei-birodalom fénykorának idején a Duna-parton pásztorkodó és földművelő népesség élt, kultúrájukat Vatya-kultúra néven ismeri a szakirodalom.
   
Mint írják, Budapest területén itt követhető nyomon először a település kialakításához kapcsolódó "környezetrendezés". A falu ugyanis a Duna mély fekvésű árterére is ráhúzódott, melyet települési hulladékkal töltöttek fel. A települési tér ily módon történő kialakítása a Kárpát-medence őskorában teljesen egyedülálló.
   
A vaskor és a legkorábbi római időszak is hagyott nyomokat a területen. A január közepétől március közepéig tartó feltárás során több rétegben, csaknem 1500 négyzetméternyi felületen 5000 évet átfogó 7 régészeti korszakból csaknem 500 leletet bontottak ki a régészek.
   
Szilas Gábor elmondta, hogy a feltárt anyagot már restaurálják a BTM Aquincumi Múzeumában, ahol várhatóan jövő év áprilisában nyílik kiállítás a bemutatásra érdemes leletekből, így például az urnasírok anyagából.