A globális felmérés keretében 40 országban – köztük Magyarországon is – összesen négyszáz HR igazgatót kérdeztek meg arról, hogy milyen kihívások előtt állnak, és mely kérdéseket tartják a legégetőbbnek.
A kutatás során megkérdezetteknek több mint a fele úgy vélte, hogy a vállalata valójában nem képes olyan irányban és ütemben fejleszteni munkatársai tudását és készségeit, mint ahogyan azt az üzleti élet megkívánná, ráadásul gyakran a kollégák ismeretei sincsenek szinkronban a cég élkitűzéseivel.

A tanulmány „Az adaptív munkaerő” címet kapta, s ez már önmagában is arra utal, hogy a jelenlegi, rendkívül gyorsan változó és kíméletlen, globális versenyt diktáló gazdasági környezetben a belső és külső elvárások, a piac igényei megkövetelik, hogy a cégek rugalmasan működjenek, az általuk legkiválóbban gyakorolt tevékenységekre koncentráljanak és ellenálljanak a kívülről érkező nehézségeknek. Ezért a gazdálkodó szervezetek számára kulcsfontosságú, hogy képesek legyenek
felmérni, milyen készségekre lesz szükségük a jövőben, és munkatársaik kritikus tömegénél gyorsan fejlesszék ki a szükséges kompetenciákat.
A tanulmány három, az eredmények szempontjából kritikus személyzeti faktort határoz meg, amelyek egyúttal olyan feladatokat is jelentenek a HR szakemberek számára, amelyeket csak az üzleti vezetéssel szorosan együttműködve oldhatnak meg. Mindenekelőtt meg kell jósolni, hogy az üzlet fejlődése és változása milyen személyi képességeket követel meg az elkövetkező néhány esztendőben. Meg kell találni azokat a szakértő munkatársakat, akik nemcsak az adott körülmények között teljesítenek kiválóan, hanem arra is képesek, hogy kövessék a változásokat: szívesen tanulnak, és nem ijednek meg attól, ha a feladataik, vagy azok elvégzésének módja megváltozik. Végül az együttműködést a vállalati élet alappillérévé kell tenni, hiszen a kihívások annyira összetettek, hogy azokra csak a vállalati szakemberek tudásának és szemléletmódjának ötvözésével lehet válaszolni.