A barázdákat egymástól nagyon sajátos távolságokra vágják bele a burkolatba - ahogyan a fekvőrendőrökön vagy az útfestéseken áthaladva is különböző hangokat hallhatnak az autó utasai, úgy a barázdákon áthajtva is különböző hangmagasságokat, ezeket egymás után helyezve pedig konkrét dallamokat lehet előállítani. 

A dallamok előidézéshez optimális haladási sebesség is kell, a Guardian.com értesülései szerint az ideális zenei élmény 45 km/h-nál érhető el. Egy japán blogger próbálkozásait úgy foglalta össze, hogy ha ennél gyorsabban haladt át az úton, akkor olyan érzete támadt, mintha gyorsítva játszana le egy hanglemezt, ha lassabban, akkor olyan lassítva hallotta vissza a zenét, hogy úgy érzi, akár még a gyomra is felkavarodhatott volna - emellett a barázdákkal próbálkozó autósok úgy nyilatkoztak, sokszor nem is volt egyszerű előidézni a dallamokat.

A kutatók jelenleg három utat készítettek Közép-, illetve Észak-Japánban, ezekből az egyiken egy népszerű japán popszám egy részlete hallható: a körülbelül félperces dallamokat egy rövid figyelemfelhívó hangjelzés előzi meg, a "hangos" barázdákat a melléjük festett színes hangjegyek is jelzik. Az ötlet eredetileg Shizuo Shinodától származik, aki bulldózerével véletlenül megbontotta az utat, mielőtt áthajtott volna rajta, ekkor tűnt fel neki, hogy az út különféle hangokat "hallat".

Az alapötletet a szapporói intézet mérnökei tökéletesítették, akik már korábban is dolgoztak hasonló útfelületi munkán, akkor infravörös fénnyel vizsgálták az autóutakon előforduló veszélyes felületeket.