A plágium – kissé sarkítva – szinte egyidős az első kőtáblával: amióta írott tartalom létezik, sokan merítenek szívesen mások ötleteiből, gondolataiból, papírra vetett, képernyőn megjelenő soraiból. Áttekinthető számú alkotás kapcsán a plágium viszonylag egyszerűen tetten érhető és leleplezhető, s megvannak a jogi eszközök a törvénysértő állapot orvoslására.
De mi a helyzet az internettel, s annak milliónyi oldalával? Hiszen ha valami, a világháló igazi melegágya a plágiumnak, elég egy egyszerű „Copy/Paste” s máris egy másik weboldalon lehet villogni a tartalmakkal.

Részlet egy Attributor jelentésből

Manapság oly nagy méreteket öltött a netes plagizálás, hogy cégek szakosodtak ezek felderítésére. Közéjük tartozik a kaliforniai Attributor cég (első embere, Jim Brock a Yahoo-tól igazolt át), amelyik már több mint két éve szkenneli a webet plágium után kutató ügyfelei megbízásából (nagy médiavisszhangja volt például annak a megbízásuknak, amelyet az AP amerikai hírügynökségtől, illetve a People.com weboldaltól kaptak). A cég rendszere naponta sok-sok millió weboldalt fésül át, ám nem kulcsszavas kereséssel, hanem nagyobb tartalmi blokkok után kutatva. Jelenleg szövegek keresésére vállalkoznak, de már béta fázisában van képkeresőjük, s hamarosan bemutatják videokereső rendszerüket is.
S miért lett ilyen kardinális kérdés, hogy lelepleződjenek a másolatokkal dolgozó weboldalak? A válasz egyetlen szó: AdSense, azaz a Google tartalomelemző hirdetési szisztémája. Ez fáj a plágiumtól sújtott cégeknek: a hirdetési bevételek, amelyektől elesnek, illetve amelyekhez mások jutnak az ő jóvoltukból. Az Attributor cég egyik nemrégiben megjelent összefoglalójából például kiderült, hogy a cég 14 olyan dal szövege után pásztázta át a netet, amelyek a Billboard listavezetői voltak. Több mint másfélezer jogosulatlan másolatot találtak, főleg dalszövegeket gyűjtő oldalakon, de közösségi site-ok és különféle blogok is fennakadtak a hálón. Az említett oldalak 57%-át támogatta – elsősorban AdSense alapú – hirdetés, csengőhangok fizetős letöltésére, illetve koncertjegyek vásárlására buzdítva az oldalak látogatóit.
Mégis, mit lehet tenni a netes plágium ellen? Azt az Attributor vezetője, Brock úr is elismerte, hogy pereskedéssel nem sokat érnek el a „meglopott” cégek, a befektetett pénz és energia nemigen van összhangban a várható eredménnyel. Éppen ezért inkább kompromisszumot kötnek, s csupán linket kérnek a saját weboldalukra. És az valóban nem nagy kérés, bár az Attributor felmérése szerint a plágiumon kapott oldalaknak kevesebb, mint a fele teszi meg ezt a gesztust a „meglopott” felé.
Per helyett most más módszereket keresnek a tartalomszolgáltatók azok ellen, akik még a linkeket is sajnálják tőlük: megpróbálják elérni, hogy kerüljenek ki a Google hirdetési rendszeréből a plágiumon ért oldalak. Végül is nem rossz elgondolás: hiszen hirdetésbevételek nélkül az ilyen oldalak sorsa megpecsételődött.