Az alapötlet mögött főként pénzügyi okok állnak. Az a rendszer ugyanis, amely az agyhoz hasonló képérzékelést képes biztosítani, körülbelül hatvanezer dollárba kerül. "Ilyen árak mellett úgy gondoltam, jobban járok, ha egy mindennapi rovar agyához csatlakozok közvetlenül. Az élő szisztémáknak olyan érzékelőrendszere van egyébként is, amilyet még nagyon nem tudunk rekonstruálni. Megoldható lenne ugyan, de igencsak feszegetnünk kell hozzá a jelenlegi technológiai fejlettségi szintet", mondta el Higgins a Computerworld magazinnak.

A professzor az elektródákat a lepke agyának egy látást vezérlő neuronjához kötötte. Kutatásának következő lépésében négy elektródát akar majd az agy mindkét oldalához csatlakoztatni, ezzel ugyanis képes lenne kibővíteni a robot érzékelési terét, így az érzékelne bal és jobb térfelet és mozgási sebességet is. A későbbiekben tervei között szerepel az, hogy a lepke izmait, valamint szaglórendszerét is gépekhez köti, ez pedig hosszú távon az emberi implantok kifejlesztésében is alapvető szerepet játszhat. A mozgássérült betegek így például gondolataikkal képesek lennének mozgatni a rájuk szerelt mozgatóvázat.

A szerves alapokon működő robot az egyik mérföldköve lehet a számítógépekkel kombinált élőszövetes megoldásoknak, mondta Higgins. Szerinte valószínű lesz az a következő évtizedekben, hogy a számítógépek is élő szövetekre fognak hagyatkozni. Bekövetkezhet az a nap is, amikor csak a rovar agyára lesz szükség. Ebben a kutató nem lát semmilyen etikai problémát, hiszen a félig élő számítógépben nem lennének intelligens szövetek. Ugyanakkor siet hozzátenni, a cél nem az, hogy főemlősök vagy emberek agyát aknázzák ki, az ugyanis számos etikai problémát von maga után.

Az ilyen hibrid rendszereket nemcsak a harcmezőkön lehetne alkalmazni bombakereső vagy felderítő robotokon, hanem akár autókban is megjelenhetnének, biztosítva a balesetmentes vezetést.