Pár napja hirdette meg a NASA a pályázatot, amelynek az a célja, hogy az amerikai fiatalok a virtuális valóságban fejleszthessék matematikai, fizikai, kémiai, technikai és tervezői képességeiket, miközben a csapatmunkában is jeleskedhetnek.
A NASA nem akármilyen játékot akar készíteni, hiszen a pályázat szerint a lehető legfejlettebb grafikus környezetben és teljesen élethű fizikai modellezéssel futó programot kell a pályázóknak összehozniuk. Tekintve, hogy ez az a két mezsgyéje a mai játékfejlesztésnek amellyel a legtöbben foglalkoznak, és amely a legtöbb kihívást adja, az biztos, hogy a NASA elég magasra tette a mércét. Persze nemcsak a fejlesztőknek, hanem a leendő játékosoknak is, hiszen egy ilyen kritériumoknak megfelelő játék elég erős gépet kíván. Kérdéses, hogy a játék vajon a NASA tesztlaboraiban játszódik-e majd, netán a nemzetközi űrállomást kell majd javítgatniuk a játékosoknak.

A NASA elképzelései szerint nemcsak a játékosok képességére és matematika, fizikai tudásának fejlesztésére kell majd odafigyelnie a készítőknek, hanem egyfajta marketingcélt szolgálva, be kell mutatniuk a lehetséges tudományos pályákat, karriereket, hogy motiválják a srácokat a valós életben folytatott tanulmányaikban. Ha sikeres lesz a játék, akkor a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre a kis jenkik már nem azt mondják majd, hogy tűzoltó, rendőr, meg űrhajós, hanem inkább azt, hogy űrhajóhajtómű-tervező mérnök, esetleg robotkarirányító szoftver fejlesztő.
Ha azt nézzük, hogy egy másik amerikai kormányszerv által készített játék, az America’s Army mekkora sikert ért el, lehet, hogy nem hamvába halt az ötlet. Bár kérdéses, hogy mennyire mozgósítja majd a fiatalokat a „sejtek kémiai reakcióinak befolyásolása, drága eszközök javítása és a mikrogravitáció megtapasztalása” amikor a többi játékban öldökölni, lőni, kaszabolni, de legalábbis autót vezetni lehet.