Fent: gyapjú, középen: módosítatlan nanorostos anyag, lent: kémiailag módosított nanorostok © American Chemical Society

A titánium-dioxidot manapság napolajakban, fogkrémekben és festékekben használják, az anyag ultraibolya fény és vízgőz hatására pedig hidroxilgyököket képez, azaz lebontja, kvázi oxidáció hatására elégeti a szerves anyagot.

A titánium-dioxid a baktériumokat is elpusztítja, mert lebontja a mikroorganizmusok sejtfalait, emiatt az öntisztító ruhaanyagok kifejezetten jól jöhetnek kórházakban és egyéb egészségügyi helyeken is. Az öntisztítás alapvető dolog lesz a jövő kórházaiban, ami többek között azért is jó, mert a kórokozó baktériumok akár három hónapig is elélhetnek a szennyezett ágyneműben.

Az öntisztító gyapjú, selyem és kender elkészítése bonyolult volt, ezekben az anyagokban ugyanis egy olyan keratin nevű fehérje van, amely nem képes reakcióba lépni a titánium-dioxiddal, a kutatók a rostok felületét kémiailag módosították, hogy az öntisztító nanoréteget magához vonzza a ruhaanyag. A nanokristályok további előnye, hogy míg le tudja bontani a gyapjúra került szennyeződéseket, a ruhát magát nem, valamint az anyag külsejét és
érzetét sem változtatják meg.

A Chemistry of Materials szaklapban közölt tanulmányban még a különböző foltok eltűnésének idejéről is szó esik: a kutatók szerint az anyagot 20 óráig kell a napon hagyni ahhoz, hogy eltűnjön belőle a vörösbolt. Ennél kevesebb idő, 17 óra kell a tintafoltnak, a kávéfoltot pedig két óra alatt is el lehet felejteni.