A tapintást reprodukáló készülék röntgenrajza © Carnegie Mellon University

A Carnegie Mellon egyetem weboldalán megjelent beszámoló szerint Ralph Hollis, az oktatási intézmény Robotikai Intézetének professzora abból a célból fejlesztette ki az érintésalapú kezelőrendszert, hogy jóval valósághűbb felhasználói élményhez juthassanak a virtuális világokban járók.

A legtöbb hasonló eszközzel ellentétben, Hollis fejlesztése nem motorokat és egyéb mechanikai megoldásokat használ az érintés, tapintás reprodukálására. Ehelyett egyetlen mozgó alkatrészt, és úgynevezett mágneses levitációt alkalmaz az érzetek felidézésére. A felhasználók ennek köszönhetően a különböző anyagok textúráját, illetve a pozíciójuk legkisebb változását is érzékelhetik, mivel a készülék igen gyorsan reagál a mozdulatokra.

Hollis és csapata már több mint tíz éve dolgozott az eszközön. 1997-ben építettek egy működő prototípust, amelyet a National Science Alapítvány 300 000 dolláros támogatásának köszönhetően tökéletesítettek, fejlesztették a készülék ergonómiáját és csökkentették a gyártási költségeket. Az eszközből elkészítettek tíz működő modellt, amelyekből hatot a témában kutatásokat végző intézmények – Harvard, Stanford, Purdue, Cornell, University of Utah, University of British Columbia – kapnak meg.

A tapintást reprodukáló felhasználói interface-eknek fontos szerepe lehet a mérnöki tudományok, a dizájn, a szórakoztatás, a távolról működtetett rendszerek és robotok, valamint az orvosi és fogorvosi gyógyászat terén. A kutatók szerint azonban az ilyen eszközök teljes potenciálja még feltárásra vár.