A Cassini a gejzírfelhőkön mintegy 190 kilométeres magasságban repült át, s előtte 48 kilométerre közelítette meg az égitest felszínét.

Idén még három megközelítés várható, amelyek során tüzetesen szeretnék vizsgálni a hold felszíni repedéseiből kiszökő vízmolekulák alkotta rejtélyes képződményeket. Ezeket a Cassini 2005-ben fedezte fel, s ezért az Enceladus felkerült a földön kívüli élettel kecsegtető égitestek listájára.

A Cassini közel 52 ezer kilométer per órás sebességgel közelítette meg a holdat, miközben képeket készített róla, többek közt az Enceladus olyan északi vidékeiről, amelyek korábban nem voltak láthatók nagy felbontásban.

Ám a legnagyobb várakozás a fedélzeti részecskedetektor méréseit övezte. Ezek alapján pontosan meg tudják majd állapítani, hogy mi az összetételük, milyen a sűrűségük és a sebességük a több száz kilométer magasra nyúló gejzírfelhőknek. Arra is kíváncsiak a szakemberek, hogy a gejzírfelhők tartalmaznak-e ammóniát, mert ha igen, akkor - mivel az ammónia folyékony formában tartja a vizet - lehetséges, hogy a hold mélyében folyékony víz rejlik.