A 415 négyzetkilométer területű tömb évszázadok, de akár másfélezer éve lehetett az úgynevezett Wilkins-jégself szélén. A műholdfelvételek tanúsága szerint a letöredezés folyamata még február 28-án kezdődött, míg végül kedden szakadt le az óriási jégtömb. A Brit Antarktiszi Kutatóprogram (BAS/British Antarctic Survey) adatai szerint a hatodik kontinensnek erről a részéről korábban már hat jégtömb szakadt le, a legnagyobbak 1995-ben és 2002-ben törtek le.

A mostani események akár a glaciális (a jégkorszakból származó) jégtakaró sokkal nagyobb területét is veszélyezteti. A Wilkins-jégself megmaradt részét, amelynek nagysága Connecticut állam területével egyenlő, ugyanis mindössze egy vékony „jégszál” köti össze a kontinenst borító jégtakaróval. Ám lehet, hogy a jégself megmaradt része időlegesen haladékot kap: a déli féltekén végéhez közeledik a nyár, s a hideg évszak beköszöntével pedig megáll az olvadás. Jövő januártól kezdődően azonban a kutatók éberen figyelik majd, hogy folytatódik-e a Wilkins-jégself szétesése.

Ugyanakkor, mivel a Wilkins egy úszó jégplatform, a jégtömb leszakadása nem lesz hatással a tengerszintre. A kutatók órákon belül észlelték a történéseket, a terület fölé repülőgépet küldtek, hogy légi felvételeken örökítsék meg a jelenséget.

„Kisebb ház nagyságú darabok törtek le, úgy tűnt, mintha kövek röpködnének. Az egész robbanásra emlékeztetett” – mondta Jim Elliot, aki a gép fedélzetéről figyelte az eseményeket. David Vaughan, a BAS kutatója szerint az újabb jégtömb leszakadása a globális felmelegedés számlájára írható: „A Wilkins, az Antarktiszi-félsziget legnagyobb jégselfje, veszélybe került. Nem számítottam arra, hogy ez ilyen hamar megtörténik. A jégself egy szálon függ, további sorsa néhány napon, vagy héten belül eldől.”

Vaughan jóslata szerint a jégself 15 éven belül leszakad. A most letört jégtömb ugyan a Wilkins 4 százalékát tette ki, ám fontos ponton volt, így visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat be.

Erre a következtetésre jutott Sarah Das, a Woods Hole-i Oceanográfiai Intézet kutatója is, aki szerint a jégszerkezetek nem újulnak meg. „Ami elvész, az elvész.” Az Antarktisz éghajlati rendszere meglehetősen bonyolult, s izolált a világ többi részétől.

„A hatodik kontinens legnagyobb részén a klíma nemhogy nem melegszik, hanem lehűlőben van” – mutatott rá David Vaughan. Ugyanakkor az Antarktisz nyugati részén lévő félsziget, ahol a Wilkins-jégself található, ki van téve az óceán hatásának, így a melegedésnek. A kontinensnek ez a része elsősorban azért aggasztja a kutatókat, mivel olvadó jégtakarója beindíthatja a tengerszint emelkedésének folyamatát.