Mi történik egyensúlyrendszer nélkül?

Trauma, fertőzés, egyes betegségek vagy akár antibiotikumos kezelések hatására is kialakulhatnak az egyensúlyrendszert érintő problémák. A félköríves járatok hibás működése esetén nem tudjuk feltétlenül szemeinket egy helyben tartani, fókuszálni vagy éppen egyensúlyunkat megtartani sem. A zavarok esélyesen örök életre is megmaradhatnak. Ilyen például az úgynevezett Meniere-kór, csak Amerikában az ezzel kezelt páciensekből félmilliót tartanak nyilván.

Dan Merfeld és Richard Lewis implantátuma a háromfélköríves járat viszonylag egyszerű felépítését használja ki. A kísérletben tesztelt függőleges járat a fej bal-jobb irányú mozgását érzékeli. A járathoz csatlakozó idegsejtek nagysebességű elektromos jelzéseket küldenek, amikor a fej balra fordul és alacsony sebességűt, amikor jobbra. Az implant ugyanezt a rendszert imitálja: a fejre szerelt mozgásérzékelő a fejforgást érzékeli, a jelet egy mikroprocesszor kapja meg, ami a forgási adatokat elektromos impulzussá alakítja, ezt pedig a belső fülbe ültetett elektróda kapja meg.

Merfeld és Lewis jelenleg laboratóriumi kísérleteket folytatnak, speciális tesztekre betanítható rézuszmajmokkal. Az egyensúlyteszt során az állatok végtagjaikat külön-külön mozgatható apró platformokra helyezik, majd azokat úgy mozgatják, mintha földrengés lenne: a tudósok ezek után lemérik, hogy az állat mennyire volt képes megtartani egyensúlyát. Az érzékelés során a majmok egy kormánnyal tartanak egyensúlyban egy vonalat a képernyőn: a zavart egyensúlyrendszerű alanyok (mind a majmok, mind pedig az emberek) a vonalat fejükkel egy állásban helyezik el a képernyőn.

A korábbi kutatások szerint a készülék képes a sérült egyensúlyérzékű mókusmajmokon segíteni: az implantátum bekapcsolt állapotában jobban tudták szemeiket stabilan tartani, míg fejüket mozgatták. A sikeres laboratóriumi vizsgálatok esetén nemcsak embereken tesztelhetik majd a rendszert, hanem a többi félköríves járatot is bekapcsolhatják az implantátum működésébe.