Mona Lisa, avagy Gioconda. Füstös árnyalatok © hvg.hu

A fumo szó olaszul füstöt jelent, a sfumato értelme füstös vagy füstölt: az e szó által jelölt technikát maga Leonardo da Vinci úgy jellemezte, hogy vonalak és határok nélkül, füstszerűen adja a rajzolatot.

A Mona Lisa – vagy másik nevén: La Gioconda – híres mosolyáról éppen azért folyik a vita évszázadok óta, mert a sfumato technikának köszönhetően a művészettörténészek máig töprengenek azon, hogy a portré arcán alkalmazott ködös átmenet miatt tűnik-e úgy, hogy mosolyog, vagy pedig a száj körüli árnyékok tényleg mosolyt tükröznek, illetve esetleg éppen az árnyékok miatt tűnik úgy, hogy Mona Lisa elmosolyodik.

A sfumatót apró pontokkal rakja fel a művész a képre, Mona Lisa szája és szeme körül 40 rétegben is kimutatható.

Az Applied Optics című szakfolyóirat eheti számában közölt tanulmány szerint az egymásra helyezett rétegekből a felületi rész egy kis mangánt tartalmazó okkerfestékből áll, ami a mázakra jellemző. Annak idején ezt a technikát csak olyan flamand festők használták, mint van Eyck és van der Weyden. A második réteg olyan keverék, amelynek egy százaléka cinóber és 99 százaléka ólom-fehér: ezt a technikát viszont abban az időben minden olasz művész alkalmazta.

A festékek összetételét különleges, sokspektrumú kamerával anélkül határozták meg, hogy hozzáértek volna Leonardo da Vinci remekművéhez. A párizsi Lumiere Technology cég által kifejlesztett berendezés fénysugarat bocsát a képre, a sugár lehetővé teszi a festékréteg összetevőinek – kötőanyag, lakk, színezőanyagok – elemzését. A műszer optikailag 240 millió pixeles mérésre képes, fizikai és vegyi elemzést is végez.

„Nem kellett festékmintát vennünk az összetétel elemzéséhez” – mondta el büszkén Mady Elias. A hölgy szerint először fordult elő, hogy az anyag fényáramlatainak mérésével elemeznek egy festményt, ezt a technológiát eddig csak a légkör és az óceán kutatásában alkalmazták.