Ha új televízió vásárlására kerül a sor, a két legnépszerűbb alternatívát mostanság az LCD és a plazma technológiájú készülékek jelentik. Bár a két megoldás verseng egymással, a célcsoportjuk eltérő, ráadásul 2008 (is) megmutatta, hogy feleslegesen vár, aki azt reméli, hogy az egyik vagy másik technológia véglegesen háttérbe szorítja a másikat.

A plazmatévék jellemzően nagyobbak (a képátlójuk hosszabb 40 colnál), míg az LCD tévék kisebb (26-50 colos) képátlóval kaphatók. Kivételek persze vannak, és a boltok polcain 32 colos plazmát és 70 colos LCD-t is találunk, de nem ez jellemzi a piacot. Az elkülönülés érthető, legalábbis a gyártók részéről, LCD tévét ugyanis relatíve kisebb, plazmatévét pedig nagyobb méretben lehet gazdaságosan gyártani. A két technológia valójában csak a 40-50 colos képátlójú készülékek kategóriájában versenyez egymással.

Melyik a jobb?
A kérdésre, hogy melyik a jobb, nem lehet egyértelmű választ adni. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy hova, mennyiért és mekkora tévét akarunk vásárolni, és persze az is számít, mennyit vagyunk hajlandók áldozni erre. Összességében elmondható, hogy a plazma- és LCD-technológia egyaránt sokat fejlődött az elmúlt években, az egymáshoz viszonyított előnyök és hátrányok így szinte teljesen eltűnnek.

Egy tévé képminőségének a megítélése persze meglehetősen szubjektív, ráadásul nagyon sok tényezőt kell mérlegelni. A PDP- és az LCD-technológia alapjaiban különbözik egymástól. A legfontosabb eltérés, hogy a plazmatévé képpontjai saját fényt bocsátanak ki, míg az LCD televíziónál háttérvilágítást használnak, a képpontok fényessége pedig attól függ, hogy mennyire engedik át a folyadékkristályok a háttérvilágítás fényét. Ez az alapvető különbség sok mindent megmagyaráz. A plazma 2,5-3-szoros mennyiségű fényt tud kibocsátani, a minimális fénykibocsátása pedig sokkal kisebb, így a fekete szín jóval sötétebb. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy plazmatévé képe jóval kontrasztosabb, mint az, amit LCD technológiával készült társán látunk.

Íme a világ legvékonyabb LCD tévéje (JVC-modell)

Statikus (azaz trükközések nélküli) adatokat összehasonlítva elmondható, hogy egy plazmatévé kontrasztaránya körülbelül 30 000:1-hez, ami tízszer jobb egy átlagos LCD tévé hasonló adatánál. Mindez azt jelenti, hogy a sötétebb képsoroknál a plazmatévék képe jóval részletesebb. Meg kell jegyeznünk viszont, hogy mindezt csak akkor tudjuk jól kihasználni, ha sötétben tévézünk, ellenkező esetben a környezeti fény miatt már nem érvényesül ez az előny.
Sokan vallják, hogy a televíziók esetében a kontrasztarány az egyik legfontosabb paraméter. Ez így csak részben igaz, a fentiekből ugyanis már kiderült, hogy a „jó” fekete többet nyom a latban. Ez közvetve meghatározza a kontrasztarányt is, ám az összefüggés visszafelé nem működik: a kontrasztarányból nem vonhatunk le messzemenő következtetést a fekete szín milyenségére. Egy középkategóriás plazmatévé és egy csúcskategóriás LCD tévé kontrasztaránya ugyanis papíron hozzávetőleg azonos, de csak akkor, ha felületesen nézzük a gyári adatokat. Jobban megfigyelve, az LCD tévék esetében minden 10 000 feletti érték dinamikus adat, ami a háttérvilágítás intenzitásának folyamatos változtatásán alapul. A plazma a kontraszt szempontjából mindig is előnyben volt, és – az LCD-vel szemben – mindig is előnyben marad majd.

A képmegjelenítési technológiából adódóan a plazmatévé színei élénkebbek, mint egy HCFL vagy CCFL háttérvilágítást használó LCD televízióé (és az LCD-k 99%-a egyelőre még ilyen.)
Végül, de nem utolsósorban a plazma betekintési szöge is sokkal jobb, a kontrasztarány csökkenése szinte egyáltalán nem vehető észre, még 80-85 fokos szögből sem, szemben az LCD tévék 60-70 fokos adatával. Ez elsősorban akkor számít, ha a tévé kicsi (a képátlója kisebb, mint 40 col), és egyszerre sokan nézik, vagy ha túl közelről akarjuk nézni az adást.

Fordul a kocka
Az eddig felsorolt szempontok alapján a plazmatévé tűnik a jobb választásnak, azonban fordul a kocka, ha a tévék felbontását vizsgáljuk. A plazmatévék és az LCD televíziók egyaránt diszkrét képpontokból rakják össze a képet, geometriai szempontból tehát mindkét technológia tökéletes, mégis van eltérés közöttük a végeredmény szempontjából. Míg LCD technológiával egy tévé akár már 32 colos méretben is képes 1920×1080 pixelt megjeleníteni, hasonlóan nagy felbontásra csupán a nagyobb plazmatelevízióknál (42 colos képátlótól kezdődően) számíthatunk, a 32 colos plazmák pedig – legalábbis az a néhány típus, amelyik egyáltalán létezik ilyen kicsi méretben – csupán 852×480 pixeles képet jelenítenek meg. Ez utóbbi felbontás viszont még a HD-Ready tanúsítványhoz is kevés.

A HD-Ready címke az LCD tévék esetében 1366×768 pixeles felbontást jelent, a plazmatévéknél viszont jellemzően még csak 1024×768-at (16:9-es képarány mellett). Mindaddig, amíg tévét nézünk, a plazma kisebb felbontása nem hátrány, ha viszont számítógéppel is össze szeretnénk kötni a televíziót, akkor nagyon is az. Ilyenkor legalább 1366×768 képpontos felbontás ajánlott, de még jobb, ha teljes HD felbontású a tévénk. Számítógépes összeköttetés esetén, ha 1024×768 vagy 1440×1080 pixeles fizikai felbontást választunk, gondunk lehet a képélességgel vagy a méretaránnyal.

A környezettől is függ, hogy milyen tévét érdemes vásárolni

Mozgóképfelbontás
A fizikai képfelbontás csak egy adat, sokkal többet elmond egy televízióról, hogy mekkora a mozgóképfelbontása. Képzeljük el a következő tesztet! Adott két Full HD felbontású tévé, az egyik LCD, a másik plazma. Mindkettőn megjelenítünk egy olyan ábrát, amely egy pixel vastagságú, függőleges fekete és fehér vonalak egymásutánjából áll. Az ábra gyönyörűen látszik, egészen addig, amíg el nem kezdjük mozgatni a vonalakat. Ebben az esetben a kép elmosódik, a szemünk szürkének kezdi látni. Növeljük a vonalak vastagságát egészen addig, amíg újra meg tudjuk különböztetni a fekete és fehér vonalakat egymástól. Értelemszerűen az a jobb, ha minél vékonyabb vonalak között tudunk különbséget tenni.
Az LCD legnagyobb hátránya nagyon jól látszik ennél a tesztnél. Azonos mozgatási sebesség mellett egy plazmatévén 50-100%-kal több sort tud a szemünk megkülönböztetni, mint a vetélytársánál. A plazmatévénél ez körülbelül 900 sort, az LCD tévénél pedig 450-600 sort jelent. Hozzá kell tenni, hogy az LCD tévék sem teljesen reménytelenek ebből a szempontból, LED-es háttérvilágítással az egyik koreai gyártó például biztató eredményeket ért el (800 soros felbontást). A baj csak az, hogy nagyon sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy ez a megoldás a belépőszintre is eljusson, a csúcskategória pedig értelemszerűen csak keveseket érdekel.
A tesztek persze sarkított helyzetben mutatják a panelek képességeit, és a valós felhasználási körülmények között messze nem ekkora az eltérés, de ettől még tény, hogy az LCD tévéknél az utánhúzás jelensége a kép bizonyos mértékű elmosódását okozza, éppen úgy, mint egy közönséges TFT monitornál.

Fogyasztás
A plazmatévék legnagyobb hátrányának sokan az eszközök fogyasztását tartják, és nem is indokolatlanul. Pillanatnyilag egy 37 colos LCD átlagfogyasztása 200 watt, egy ugyanekkora plazmatévé körülbelül 240 wattot eszik. Néhány méretosztállyal feljebb az 50 colos, Full HD készülékek között az LCD tévék 280 wattos átlagos fogyasztása jóval kedvezőbb, mint az 500 wattos átlagos PDP-fogyasztás.
Hamarosan azonban ez a helyzet is változhat, hiszen az egyik japán gyártó idén februárban már bemutatta legújabb fejlesztését, amelytől a plazmatévék energiafelvételének drasztikus csökkenését várják. Az első termékek 2009-ben jelenhetnek meg, s ha minden a tervek szerint alakul, a plazmák fogyasztása az LCD tévékkel összehasonlítható szintre fog csökkenni.

A plazmatévék fogyasztás terén nagy áttörést ért el a Panasonic

A fentiek alapján tehát egyértelmű, hogy a plazma- és az LCD-technológia közül egyik sem nevezhető győztesnek, bizonyos körülmények között a plazmatévé, máskor pedig az LCD tévé jelenti a jobb választást. A méret az egyik leginkább meghatározó szempont, de sok múlik azon is, hogy milyen környezetben és mire használjuk majd a tévét. Ha sötét szobában, nagy képmérettel tévéznénk, és a televíziót nem akarjuk összekötni a számítógéppel, a plazma jelenti a jobb választást. Ha viszont kis méretben van szükség a teljes HD felbontásra, valamint játékkonzollal és/vagy PC-vel is összekötnénk a készülékünket, az LCD tévékkel járunk jobban. 

A témáról, illetve a mostanság születő alternatív megoldásokról további érdekes részleteket olvashatnak a Techline szakmai támogatásával készült IT Plusz 2009 kiadványban, amelyet megvásárolhatnak az újságárusoknál, illetve közelebbről is megismerhetnek a www.hvgplusz.hu oldalon.